Pénteken halad el az Oroszlán jelében járó Merkúr a Rák csillagkép ollójánál, ami az elengedés esszenciális üzenetét hordozza. A Rák a(z anyai) hármasságot jeleníti meg: befogadás – táplálás – elengedés; az olló a köldökzsinór elvágását végzi el, egyetlen végleges, visszafordíthatatlan aktussal tesz pontot egy folyamat végére. A csillagkép legfényesebb csillaga, Alfája a Sertan (más nevén Acubens), aki ezt a nyisszantást megejti és segít az elengedés minőségeit működtetni életünkben. Túlhangsúlyozhatatlan a szeretet fontossága az ég ezen pontján; a hármasság mind-mind szeretettel átitatottan működik, így az elengedés is, nem a „menj te a p…ba!” módon: az ilyen mondattal végzett elengedés nem méltó és nem való minőség a föld csillaglelkű vándorához.
A Merkúr halad el az ollónál, így a kommunikációs vonulat kerül előtérbe; a kimondott szó segít az elengedésben, avagy az is előfordulhat, hogy bizonyos szavak és mondatok kimondása maga az elengedés; ezzel vághatunk el rozsdássá vált érzelmi huzalokat, amik valaha talán fényszálak voltak, de mára már csak le- és megkötő sodronyokká silányultak. Figyelem, szeretettel!! A szeretetet pedig belülről, mélyről felhúzva érezhetjük, az nem szeretet, amikor vásik a fog, csikorog a zománc és egy kényszeredett tigris vicsorgását akarjuk mosolyként eladni. Ez nem játszik.
Ahol a Merkúr, ott a beavatás is, a beavatás pedig életformáló felismeréseket jelent, belső, érzelmi alkímiát, amihez az olló használata, a méltatlanná vált kötelékek elmetszése vezet el. A Merkúr bizonyos szempontból a végletességet is megtestesíti, ahol ő jár, ott a mélység és magasság egyaránt megjelenik; a mostani helyzetéből adódóan egy mély, megrekedt, becsontosodott helyzetből fel- és elszabadult léggömbként emelhetünk az olló egyetlen, határozott mozdulatára, amivel véget vet valami teherré vált kötésnek.
kép: www.pinterest.com
