Szeretnék beharangozni egy tizenkét bejegyzésből álló sorozatot, ahol végighaladunk – szigorúan csak kulcsszavak szintjén – az állatöv jegyein. Ennek a tucatnak semmi egyéb célja nincs, mint kizökkenteni a berögződésből az olvasót. Aki ennél többet szeretne, annak erősen javaslom, hogy iratkozzon be egy asztrozófia kurzusra. Ezt „amúgy” az önismeret elmélyítése miatt is érdemesnek tartom. Nyilván nem lehet mindenki asztrozófus és idő/energia sem állhat mindannyiunk rendelkezésére évekig tanulni. A most következő tizenkét rész csak annyit akar segíteni, hogy átírjunk akár évtizedes, dogmaszerű spirituális lerakódásokat. Egy személyes példát szeretnék megosztani: kisiskolás koromban, még mielőtt mutálni kezdtem volna, az egyik énektanár el akart vinni énekkarba, jártam is próbán. Ennek alapvetően nem lenne hírértéke, ha nem úgy növök fel, hogy „édes fiam, te botfülű vagy, mint mindenki más is a családban.” Énekesi karrierem valahol ott kezdődött és végződött is a harmadikos meghallgatáson; valahogy elképesztően távol állt kilenc éves önmagam valóságától, hogy elhiggyem: tényleg nem az alumíniumvillával karcolt üveglaphoz hasonló a hangom.
Talán erőltetett a párhuzam, de aki úgy nő fel, hogy – mondjuk – Kosként a szülők sulykolják neki: „gyermekem, nagyon szeretünk, de született türelmetlen vagy és semminek a végig viteléhez nincs benned meg a kellő elszántság”, akkor ne lepődjünk meg, hogy tényleg így működünk. Nem azért, mert a Nap a Kos jelében állt, hanem mert egy önbeteljesítő jóslat lépett működésbe, amit ráadásul apa és anya, azaz Apa és Anya, a két istenkép és fő autoritás hangoztatott. Hogyan képzeltük volna, hogy lehet ez másképpen is, mint ahogyan ők mondják? Remélhetőleg egyetlen Skorpió sem nőtt fel azzal a szülői útravalóval, hogy bizony sunyi rohadékként ne várjon sokat az élettől, de a takarítás mindenképpen időszerű.
Aki materiális családba született és otthon le se sz@rták a csillagokat nem foglalkoztak a csillagos éggel és a zodiákussal, az is – előbb vagy utóbb – szembesült bizonyos bélyegzéssel. Ha mást nem, akkor kénytelen volt utána olvasni, mit is jelent, hogy ő Szűz, pedig már elvesztette. Az ilyen felfedezés is tartogathat kellemetlen, átírásra és javításra szoruló tapasztalásokat. Gondoljuk végig, itt is fogékonyak vagyunk és kritika nélkül isszuk be az infót, amit mondjuk egy kétes értékű, a kilencvenes évek elejének – eszmeileg is – erősen zűrzavaros idejéből származó asztrómegmondó könyv oldalai hánynak ránk. A legnagyobb „baj” ezekkel a magas szintek ismeretének hiánya. Pontosabban, hogy visszamenjünk a kályhához, annak a tudásnak a meg nem léte, hogy bizonyos bolygóenergiákat működtethetünk alacsony és magas szinten. Ugyanazon a napon, adott órában és percben, akár egymás mellett született emberből válhat igazi rohadék és nemes lelkű segítő is, mert az égi erők (Szepes Mária csodálatos képével élve) nem kényszerítenek semmire, mindössze hajlamossá tesznek; ám dönteni és cselekedni szabad akaratunkból fogunk egész életünkben.
Fontos megértenünk, hogy a születési képletünk és a jellemünk semmilyen relációban nincs egymással. A jellemünk csiszolása és fényesítése akkor is megy és működik, amikor halvány fogalmunk sincs, milyen csillagzat alatt láttuk meg a napvilágot. Nem attól válunk jellemesebbé, hogy például ügyes ütemben fogantunk és szerencséltettünk Nyilasnak születni, míg az a féreg főnök persze Oroszlán és ezért dölyfösködik a rohadtja. Használjuk ki a mostani napok energiáit és engedjük el végleg ezt a fajta előítéletességet. Ha semmi mást nem érünk el, mint megszabadulunk attól a belső stigmától (amit sajnos sokszor mi is elhiszünk már…), miszerint Kosként persze, hogy odaütök egyet, míg Rákként akkor is sütit sütök, amikor a végrehajtó elvitte a sütőt is és a tepsiket is, akkor már megérte. Megérte, mert elképesztő felszabadulást tudunk megélni, amint átkódoljuk az ilyen jellegű korlátozó hiedelmeinket.
képek: www.pinterest.com
