Hétfő reggel, éppen újhold idején értem a Dinnyés-sorozat végére. Ez a láncolat az első lemez tükrében igyekezett emléket állítani a Daltulajdonosnak. Tudod, úgy álltam hozzá, hogy 2021. március 15-én az ő fizikai teste hagyta el a földi létezést, és valóban: élő, háromdimenziós hús-vér valóságában már nem fogjuk hallani énekelni, gitározni, muzsikálni.
Ellenben azt a kifejezést vele kapcsolatosan, hogy „meghalt,” nem tudnám jó szívvel leírni. Az ő több évtizedes munkásságában és az által itt van, velünk van, elevenen és jelenvalóan. Ha egy iciripicirit is hozzá tudtam járulni, hogy velünk éljen – nem csak az emlékezete, de munkássága, világlátása, alázata, úgy megérte. Azért, hogy könnyebben vissza tudd keresni az egyes dalokat és a hozzájuk fűzött, hangsúlyozottan szubjektív impressziókat, összegyűjtöttem a sorozat elemeit alább, mindenhol belinkelve az írásokat a beágyazott videókkal.
Az éhség szabadsága – Bobby Sands halálára
Hajnali ének (Szergej Jeszenyinnek)
Kis Szerelmes Himnuszok (Szégyen A Szó)
kép: pixabay.com
