Amikor az égre nézel, nem csak a csillagok fénye kényezteti a szemedet. A földi valóságból befogadható legmagasabb szintű egységet is látod. Körülölelő égboltunk nem tesz különbséget. Lényegtelen, hová ikszeltél, kinek szurkolsz, hol dolgozol és mennyi pénz lapul a zsebedben. Ezek a dolgok kizárólag horizontálisan, a mindennapok egymás közti életjátékában bírnak jelentőséggel.
Az égre néző ember felfelé tekint; kivétel nélkül. Amióta világ a világ, pontosabban mióta ember él a Földön, a csillagokat nézi. Korra, nemre, bőrszínre, vallási hovatartozásra tekintet nélkül. Egységesen. EGY-S-ÉG. Már a szóban is ott az „ég”, azaz ég nélkül nincs egység. Csak a hétköznapok csörtéiben elmerülve nemigen nyílhat meg a valódi, kiteljesedést kínáló egységélmény. Ahhoz bizony fölfelé, a csillagos ég felé kell pillantanunk. Ahogy azt mindig is tette az ember – kivéve talán a legutolsó, nyúlfarknyi időket.
Nem csak tudták, működtették is ezt az egységet a régiek. Bármely történésre kellett magyarázatot találni, ugyanabból az égboltból olvasták ki a tudók. Egy-egy ütközet előtt a szemben álló felekre azonos égbolt borult. Az összecsapásra készülő erők asztrológusainak kellett megfelelően értelmezni az égiek üzenetét. De ugyanabból dolgoztak; még a véres harc előtt is az egység információjából próbálták fegyvereik jogosságát (és időzítését) levezetni.
Ezzel szemben ma csillagászatról, mint hideg, szikár tudományról és ezotériáról, mint ködös, jósolgató valamiről szokás beszélni. A csillagászat komoly, méréseken, képleteken, űrteleszkópokon, azaz: kétségbe vonhatatlan, számokkal operáló minőségeken alapul. A spiritualitás a csillagok, bolygók üzeneteit igyekszik dekódolni és a ma emberének elmesélni. A két világ látszólag és stílszerűen fényév távolságra sodródott egymástól, hiába a közös gyökér; azt, mintha az emberiség rotációs kapája vágta volna ketté.
Fekete és fehér. Árnyalatok és átmenetek nélkül is indokolt a jelenlétük. A sakktáblán. Te azonban nem vagy egyszerű figura. Amikor manapság egyre intenzívebben hangoztatják a tudomány kizárólagosságát, valami más is történik. Szinte hallani a sikolyt, amint egy éles késsel próbálja az agitáló kiherélni az eget. Persze nem megy és az ég inkább mosolyog, köszöni szépen. Esze ágában sincs sikoltozni, és bár tökös, de ez holmi metszéssel nem távolítható el belőle.
Az ég „lakói,” a csillagok, a bolygók képviselik az egységet. Az az origó, a kiindulási alap. Nem való, végtelenül méltatlan éppen itt a szakadás és a torzsalkodás. Arra ott a foci, a valóságshow, a kakasviadal. De nem az ég világa. A menet közben formálódó kérdés immár ki is akar buggyanni: ki mondta, hogy csak egyféleképpen értelmezhető az, amit az égen látsz?
A megoldás karnyújtásnyira tőled. Sőt: még csak annyit sem kell tenned. Elég egy – elképzelt – fejfordítás. A múlt tudása, az ősi bölcsesség felé. DE!! Ez önmagában egyszerű visszatérés lenne, jogos kérdéssel: hol a fejlődés? Azért élünk a Földön, tapasztalunk, megismerünk, hogy tanuljunk belőle. Éppen ezért igenis helye van az újnak. Helye, de nem kitaszító, viaskodó térhódítása.
Az ősi bölcsesség a mai technika vívmányaival remekül egészíthető ki. Nyugodtan mérd meg a fényerejét, fotózd körbe; ismerd meg a XXI. században elérhetővé vált csillagászati eszközökkel. Is.
Tudd azonban: nem csak ebből áll a csillagok világa. A célérték az egység elérése, az egységbe való visszatalálás. Magyarán: a technika által biztosított tudás nyugodt lélekkel integrálható az ősi bölcsességbe. Mert nem kell szétszakadni. Senkinek, neked sem. Attól, hogy a Jupiter fizikai paramétereivel tisztában vagy, még tekinthetsz rá bölcsességbolygóként. Sőt.
Az élmény forradalmi változásokat hozhat. Hazatalálás, visszatalálás. Éppen azért nézzük időtlen idők óta az eget, a csillagokat, mert vágyjuk az egységet, a tökéletességet. Ami odafönt bizony megtalálható. Ez a kiemelkedés, a polaritás – és ami azt illeti, a torzsalkodás – fölé emelkedés útja. Ami pedig az emberi fölött helyezkedik el, arra nyugodt szívvel mondhatjuk: isteni.
Ez az a mód, pontosabban: attitűd, amivel érdemes az égre nézned. Nem szükséges hozzá semmilyen plusz tudás. Maga a hozzáállás nem asztrozófia. Mert jó, ha tudsz, tanulsz az égi minőségek szimbolikájáról, de az egyfajta „extra.” Az alapbeállításod, ami emberként a lelked alaplapjára van sajtolva, már önmagában kapulat nyit, ha az eget kémleled. Nem muszáj fényszögekről, hatókörről, ekliptikáról – bármi újratanulhatóról tudnod. Ez éppen olyan, mint a legendás józan paraszti ész. Van és kész. Pista bácsi, Erzsi néni bölcsességét sem tudták még lemérni.
Nézd az eget az egység vágyával. Olvasd a tudományos cikkeket nyugodt szívvel. Miért okozna gondot, ha tudod, hány millió fényévre van éppen az a csillag, amit megcsodáltál? Ötvözd magadban a múltat és a mát. Légy te életed alkimistája, aki kiérleli a modern bölcsességet, ami támogat a hétköznapokban.
kép: pixabay.com
az ég az örök egység világa – vizsgáld a ma eszközével és lásd meg az ősi bölcsességet a szíveddel
