Örömmel adom hírül: újabb szuper hétvége vár ránk. Na jó, a „szuper” egy kicsit sovány, mondhatni kilúgozott jelző ahhoz a nagyszerű energiához képest, amiben a csillagos ég most bennünket részeltet. Szombattól vasárnapig áll együtt a Nyilas asztrológiai jelében járó Nap a Skorpió csillagkép legfényesebb, alfa csillagával, az Antaressel (a találkozó vasárnap egzakt). Akik régebb óta olvassák az oldalt, már tudják: ő – az egyik – személyes kedvencem. A Skorpió szívét jelölő csillagot a régiek egy személyben Világ- és Tejútoszlopként tisztelték – nem véletlenül. Ő a legeslegtisztább szeretet égi jelölője. A magyar nyelvtan ráncolt homlokkal, összehúzott szemmel tekint a túlzófokban alkalmazott melléknevek olvastán, most mégsem tehetek másképpen, mert ennél kevesebb a közelében sem járhat az antaresi minőségnek. Ez a vegytiszta, el- és befogadó, mindenfajta ítélettől és feltételtől mentes szeretet képes egyedül arra, hogy a Világot is és a Tejutat, az Istenek Útját is tartsa. Hát nem gyönyörű?
Mire használhatjuk a hétvége energiáit? Helyesebb lenne a kérdés kifordítva: mire nem? Tudom, köztetek nincs ilyen, de ha ismertek valakit, akinek ismerősi körében, jó távol akad, akinek gondja, kihívása van a szeretni tudással, a szeretetre való képtelenségtől tart, most eredményesen írhatja felül ezt a mintázatot. Igen, igen: szívet nyitó energia. Igen, nem félelmetes, teljesen biztonságos, Miért merem ezt ilyen szilárdan kijelenteni? Mert ez a fajta szeretet nem kér önmagáért semmit cserébe. Nincs alku. Nem azért szeretlek, mert szép vagy, ötöst hoztál, vagy jó a humorod; csak szeretlek és pont. Amikor nincs elvárás, nincs sérüléslehetőség, hiszen kimarad az ego a buliból, márpedig pofára esni csak ő tud. Ezért biztonságos most a szeretés tanulása, vagy újratanulása. Régi sebek gyógyítására is kitűnő napok jönnek: olyan emberek irányába is áramoltathatjuk a szeretetet, akik bántottak, megaláztak, sérüléseket okoztak a múltban. A miattuk és irányukba érzett, erővel táplált ellenérzés párolog el varázslatos módon a Skorpió szívének energiájával.
Emlékezzünk: a Nap érinti ezt a nemes csillagot. A Nap, aki világosságra és teljességre törekszik; cselekvő énünket szimbolizálja a születési képletben. Nem csak elmélkedünk és sóhajtozunk, hanem tevőlegesen szeretünk is. Ez különbözteti meg a szintemelkedést a bárcsak-olástól, hogy „ej, de jó lenne és bárcsak én is tudnám ezt…” Egészen egyszerűen nemesedünk, mert nem egyeztethető össze az ilyen rezgésű szeretet a torzsalkodós, könyököt a könyökhöz tuszkoló sár-energiákkal. Választási pont is egyben: dönthetünk a szeretet zászlónkra tűzéséről. Nem mások előtt és nem mások felé kell lobogtatnunk, „csak” felhúznunk és hűen szolgálnunk, egyúttal végtelen büszkeséggel, hogy milyen égisz alatt haladunk utunkon.
kép: www.pinterest.com
