– Ez hát az önfeledtség helye?
– Üdvözlöm. Miért, mást várt?
– Végül is nem. Ismerem már annyi ideje, hogy túlzottan nem lepődtem meg. Csak egy kicsit. És csak eleinte. De miért éppen ezt a temetőt választotta?
– Mert a szomszédban ott a kórház. Történetesen van szülészete is.
– Tehát? Gondolom többet akar annál mondani, mintsem, hogy kezdet és vég összeér, még a földi változatban is?
– Gyorsan halad. Valóban, erről előre gondoltam, hogy már fölösleges beszélni. Éppen ezért említettem egy hete az önfeledtséget.
– Hát nem itt gondolnám halálra röhögni magam, hogy stílszerű legyek.
– Nem is cél és elvárás. Inkább csócsálja meg a szót jobban!
– Melyiket is?
– Az önfeledtséget. Látja, ott, jobbra, az a kórház. A másodikon születnek a gyermekek. Itt pedig eltemetik a halottakat. Mind a két állapot önfeledt.
– Segítene, hogy felhomályosodhassak én is?
– Azon vagyok. Mikor érkezünk és mikor távozunk, a földi fogalmak szerint ön-feledtek vagyunk. Az önérzetet, az egót, az ön-ént feledve jövünk és megyünk.
– Valami kezd derengeni, de ez akkor is vad eszmefuttatás.
– Lehet. De igaz. És azért érdemes most is idelátogatni, hogy egyszerre, egy képen mutatkozhasson meg kezdet és vég. És az ilyen szempontból értelmezett önfeledtség.
– A következő kérdésem: mi hasznunk ebből? Megütközést vált ki, tehát érzelmi reakciót, az rendben. De mire jó?
– Kitűnő felvetés. Emlékeztetőnek, ha valami nagyon erősen megragadja az érzelmeit. Tőkesúlynak, ami egyenesben tartja az élet-hajóját.
– Még mindig meredek, de kezdek ráérezni.
– Miért, nem ivott még székely szilvapálinkát? Az is finom, de ereje, mint a lórúgás.
– Igaz. Mind a kettő. Illetve három. Ittam is, finom is, rúgott is.
– Így érdemes meglátni az önfeledtséget. Keresni, észrevenni, megélni.
– Köszönöm. Emésztem még, de talán épülésemre lehet.
– Ebben biztos vagyok. Kezdhetünk Hétrenézni?
– Igen, persze. Csak kicsit kapkodtam még a fejem és a levegőt. Ritkán diskurálok temetők szélén ilyesmikről.
– Elhiszem. Majd belejön. Nem éppen ebbe, hanem a rugalmasságba és a gyors tempófelvételbe. Rövidesen komoly erény lesz, ha birtokolja ezt a készséget.
– Megnyugtat. Illetve nem.
– Ennyire most ne szaladjunk előre, hanem nézzünk hátra. A hétre.
– Nézzünk.
– Volt Mars-Merkúr trigon, Szűzbe érkező Vénusz és Mars-Aldebaran együttállás. Továbbá szó esett az elfogadás és beletörődés különbözőségéről; arról, miért is kéne humortalan, olcsó előrejelzéseket olvasni. A szeptember elseje miatt az iskolakezdésről is kellett beszélni, miként tisztába tenni, mit nem érdemes várni a csillagoktól.
– Tömör összefoglalás.
– Pontosan. De a jövő hét is ilyennek ígérkezik: Hold-Oculus találkozó, Uránusz-Szaturnusz quadrat, Halak telihold. Valamint: pár gondolat a valódi vezetőkről és arról is, miért kell résen lenni a félelem-programokkal. A mérhetőséget is pellengérre állítjuk, de egy meglepetéstéma is vár arra, hogy megjelenhessen.
– Izgalmas, szép, kissé rejtelmes.
– Még.
– Hiszek magának. Már megtapasztaltam, hogy működik, amit mond.
– Köszönöm. De ne nekem, hanem a valós megéléseknek higgyen. Most pedig elérkezett a gyors búcsú ideje.
– Máris?
– Igen. Nem azért, mert sietek, hanem azért, mert kell egy kis idő, hogy itt, ezen a különös helyen egymagában lehessen és összeállhasson a kép.
– Értem. Köszönöm. Köszönök mindent. És viszlát.
– Viszontlátásra!
kép: pixabay.com
