A Nap a hétvégén éri el az Ikrek csillagképének második legfényesebb, béta csillagát, a Polluxot. Az ikerpárból Castor a halandó, Pollux az örök életű. Cselekvő énünk égi szimbolizálója ezt a halhatatlan minőséget, ennek a megtestesítőjét érinti most útja során. Az üzenet nem csak egyszerű, de kifejezetten velős, rövid is: lássuk meg, fedezzük fel magunkban az örök, a mulandón túlmutató dolgokat. Castor okán már említettük korábban, milyen fontos tudatosítani magunkban a „mulandó” értékeket, most pedig az ezen túlmutató, örök fényű minőségek felismerésének jött el az ideje.
Nincs (most sem) jobb vagy rosszabb Castor és Pollux, illetve az általuk képviselt energetika között. A földi, poláris világban mindkettőnek ugyanúgy helye van, mint fénynek és árnyékban, fehérnek és feketének. Az egyik nem él a másik nélkül, vegyük észre. Pollux testvérének halála után Zeuszhoz fordult és addig kérlelte, győzködte őt, amíg visszaadta Castor életét. Lássuk meg, hogy a (bennünk élő) halhatatlan minőségnek mekkora hatalma van: lehetőséget ad a „csoda” megvalósítására, át tud nyúlni a mulandóság illékony tükörfalán.
Ez a hétvége alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk: bennünk hol él Pollux. Kivétel nélkül, mindannyiunkban ott az örök világosság szikrája, a Nap pedig a világosság árasztásának égi megjelenítője, így mikor máskor lássuk meg tisztán és egyértelműen ezt a belső örök fényességet?
kép: www.pinterest.com
