2019. ápr 02. 0

Lehet humor nélkül élni?

A válaszok röviden: 1. lehet, de minek, 2. nem érdemes, 3. meglepő módon. Ez a zanzásított változat, a hosszabb, kifejtős pedig következzen a kíváncsibbak kedvéért. Az április elsejei, retrográd Napról szóló szösszenet kapcsán futottam bele a humortalanság tömör falába, számomra meglepő módon. Kevés olyan napja létezik az évnek, mikor ennyire létjogosultsága lenne a viccnek, a humornak, mint ekkor. Mégis. Igazság szerint röhögök rajta – magam miatt. Mégis muszáj írnom róla, hogy ha és amennyiben érintett vagy, nyakon csíphesd magad. Paksi Zoltántól hallottam azt a gondolatot, miszerint a földi létezésünkben – átlagosan – minden hetedik élet úgynevezett „vasárnapi élet”, amikor egyfajta jutalomjátékot játszunk, nincsenek nagy drámák, megrázkódtatások, valahogy minden olyan természetes és jó. Onnan tudod, hogy jelenleg nem vasárnapi életen vagy, hogy ezeket a sorokat olvasod. Ellenkező esetben lesz@rnád mellőznéd az önismeretet, az asztrozófiát, hiszen nem érdekelne és nem beszűkültségből: egészen egyszerűen semmi szükséged – és ami azt illeti: igényed sem lenne rá. Aki vasárnapi életet él, a strandra járó, önfeledt napozóval/fürdőzővel analóg.

Mindenki más esetében viszont életünk tartogat fordulatokat, váratlan történéseket, netán drámákat és megrázkódtatásokat. Az egyik fő módja tanulásunknak ezek kezelése: hogyan, miként viselkedünk és döntünk, amikor a sors kiráz bennünket komfortzónánkból. Ez megtörténik, akár akarjuk, akár nem. A milyenséget és a szinteket tudjuk megválasztani, és persze azt is, milyen válaszreakciókat adunk életünk témazáró felmérői és záróvizsgái alkalmával. Abban viszont mérhetetlen szabadságot kaptunk, hogyan, miként fűszerezve tesszük meg mindezt. Tudod, ez kicsit olyan, mint az eső: akkor is csepereg/ömlik, ha mosolyogsz és örülsz neki és akkor is, ha anyázol és utálod, mert megázol. Az esőnek tökmindegy, neked viszont cseppet sem, hiszen a közérzetedet teszed adott esetben függővé a csapadék meglététől vagy meg nem lététől. Bármi, hangsúlyozom bármi ér az életedben, szabad nevetni, akár az akasztófahumor szintjébe is belekóstolni. Elengedhetetlenül fontos, hogy tudj nevetni önmagadon, a helyzeten, amibe belekerültél. A felelősségvállalás nem egyenlő a vakbélgyulladás-szerű, mosolytalan, száraz élettel vegetációval. Ki mondta, hogy súlyos és komoly dolgokat nem vehetünk humorral?

Egyszer régen, évtizedekkel ezelőtt olvastam: a homlokráncolás tizenegynéhány izom egyidejű mozgatását igényli, míg a mosoly mindössze kettőét. Bármilyen tragédiát, veszteséget, rossz történést azonnal elviselhetőbbé tudunk tenni a humor hathatós segítségével. Hidd el, karót nyelve sem jobb, sőt. Aki vakbélgyulladásként viselkedik nagy amplitúdójú negatív esemény átélésekor, az igazán örülni sem tud; redukálja magában a felhőtlen, önfeledt, kitörő öröm megélésének lehetőségét. De hova tűnt Damon Hill az Uránusz? Nos, itt van, igazán csak most érezteti hatásait. Tudnod kell, hogy a humor abszolút uránuszi minőség. Még a legeslegegyszerűbb vicc sem működne a meghökkentés eszköze nélkül. Meghökkentés, váratlan, szokatlan fordulatok – ez mind az Uránusz. Ha és amikor képes vagy nevetni, röhögni önmagadon, azon az óriási kupac sz@ron, amibe belepottyantál, máris uránuszi erőket működtetsz. Nem véletlenül használtam a „képes vagy” szófordulatot: képet alkotsz, látod a viccet, az abszurditást. De nézzük az uránuszi érme másik oldalát: pontosan ugyanez a váratlan dolgokat generáló, szokatlan, újító erő képes téged a trágyából úgy kirángatni, hogy magad is meglepődsz: olyan megoldást tesz eléd, amit agyalva a büdös életben ki nem találsz. Ne higgy nekem, mert olyan valószínűtlennek tűnik, hogy a nevetés és az önmagadon való mulatni tudás segíthet a megreccsenésekkor, de próbáld ki. Mit veszíthetsz? Kerüld el, hogy elhagyja a szádat az „erre én képtelen vagyok”, kifejezés, mert ez esetben bezárod elméd kapuit, azt fogalmazod meg: nem vagyok képes képet alkotni a megoldásról. És ez így is van; abban a pillanatban testesül, amint kimondtad – akár önmagadnak is. Jó hír, hogy át tudod írni bármikor. Ha semmi mást nem viszel magaddal ebből a cikkből, csak azt, hogy nevess bármin, legyen az akármekkora szívás, már megérte.

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!