A lekvár definíciója így szól: üvegbe zárt napfény. Amikor hideg téli estén, vagy éppen napragyogós, de csikorgó januári regelen megbontasz egy üveggel, épp a nyarat idézed meg. Csak jóval intenzívebben. Illat, íz, emlék – mind-mind a nyár és az érlelő ősz emlékezete.
Idén kicsit furán jött ki a befőző-lépés. Imádok lekvározni. Elrakni és enni egyaránt. Az időív epertől csipkebogyóig tart. A kezdet meg is volt: nem sok, nem is annyira mézédes eper pihen a fenyőfa polcon. Ügyeltem rá, hogy ebben az évben, ha törik, ha szakad, mindenképpen jussak apró szemű, szabadföldi eperhez. Ha csak kevéske (mindössze öt kis üveg) is, de készüljön. Mert nem csak lekváros, de lekvárbabonás is vagyok. Mit jelent ez a különös jelző?
Hiszem, hogy ha a rend borul, nehéz kimozogni. És tavaly el- és lemaradt az eper. Nem is sikerült minden úgy, ahogy elterveztem. Babona, előítélet vagy tapasztalás, ebből a szempontból egyre megy. Az idei évre nem panaszkodhatok, sőt. A feketeribizli még extra csavart is adott, ezt egyszer el fogom külön mesélni, mert egy misét megér.
A csipkebogyó viszont még nem készült el. Egyszerűen nem jutott időm a szüretre. Pedig nagyon kéne, mert érik és puhul. Lekvárnak meg keményen érdemes leszedni. Toronymagasan a legpepecselősebb és legmunkaigényesebb elrakni való (kivéve az idei feketeribizlit, de róla még nem akarok beszélni…). Mégis: talán a legbecsesebb. Nem maradhat el. Mert rend a lelke mindennek, a lekvárművészetnek is. Olyan jó látni őket a polcon; szépen, sorban, színkavalkáddal, kockás és pöttyös textildarabokkal a fedőjükön.
A polc rendje azonban másodlagos a Kozmoszéhoz képest. Kiváltképp, mert maga a „Kozmosz” szó „rend”-et jelent. Ennek jegyében végezzük el a szokásos összegzést és előretekintést. Mintha üvegcsébe töltött, különböző árnyalatú és töltésű fénysűrítményeket szemléznénk. Ami volt:
Érzelmes, lelkierőt felcsavaró Kos telihold, mint a rubinvörös meggy.
Mars-Plútó quadrat – erő, mégpedig határtalan. Csili, pepperoni, macskapöcspénisz, Jalapeno – minden együtt. Erő, ami átalakít és repít.
Szenvedély és erősödő lelki megélések: ezt hozta el a Skorpió asztrológiai jelébe lépő Nap.
Vénusz-Neptunusz quadrat, hogy végre valóban támaszkodhass intuíciódra. De ennél még sokkal többet is kínál: olyan felismeréseket, amik máskor kaméleonként rejtőznek előled.
Beszéltünk még jelen korszakunk megítéléséről. Felismerted, miért nem érdemes sorscsapásként tekintened rá.
Már látod, miért jó ismerni születési képletedet: de az érem másik oldalára úgyszintén vetettél egy pillantást. Mert mindez felelősséggel is jár.
Minden ellenkező híresztelés ellenére a világ mozgatórugója a szeretet. Ennek alapvetését is átnéztük, a végén egy frappáns és cáfolhatatlan matematikai bizonyítással.
Lássuk, mi következik a jövő héten:
A Skorpió fullánkjánál elhaladó Vénusz segít megfésülni emberi kapcsolataidat. A gubancos, kócos, menthetetlen szálakat persze lenyisszantja, hogy csinosabb frizurával léphess tovább.
A Mars ereje teljébe lép, másként fogalmazva: megérkezik a Skorpió asztrológiai jelébe, ahol a Plútóval társulva uralkodik. Jó, nagyon jó!!
A Merkúr és a Jupiter trigon fényszöge az igazság kimondását támogatja. Nem is akárhogyan. Különleges csomagolásba bújtatva kínál remek ajándékot.
A Nap kilép az Angyali Szűzből. Ez a búcsú azonban éppen hogy nem bánatos. Ellenkezőleg: finom, ám csodálatosan szép energiákat szabadít fel.
Szót ejtünk még a felejtés és tanulás libikókájáról. Nem nagy, de világokat változtató a különbség.
Végül pedig a bűntudat átminősítését tárgyaljuk végig; rálátsz, miképpen transzformálhatod tanulássá a lehajtott fej, lesunyt fülek energiáját.
Ezen kívül egy meglepetéstémával is készülök.
Olyan jó Hétrenézőt írni. Mióta elindítottam a sorozatot, kicsit másképpen tekintek a vasárnap estékre. Jobban várom őket, mint annak előtte. Mert összegzést és előretekintést olvasni jó dolog. Ennél csak egy jobbat ismerek a témában: megírni őket. Hálás és élvezetes „munka.”
kép: pixabay.com
elégedettség és öröm – akár a lekváros polcon siklik végig a pillantásod, akár az égre (és a hétre) nézel
