Szokás mondani, hogy életünknek íve van, lentről indul, halad felfelé, majd – remélhetőleg jó sokáig – a Zeniten jár és utána elkezd lefelé mutatni, míg a földbe nem áll. Vannak dolgok, amikben jobb vagyok a grafikonkészítésnél; ám egy nemrégen történt megélés adott egy csodálatos képet: az életünk íve olyan, mint a szivárványé: a teljes, földtől induló, égbe emelkedő és a földbe visszatérő szivárványé. Erősítendő az analógiát: a mondás úgy tartja, a szivárvány tövében kincs rejtőzik és valóban: mielőtt megszületünk és miután visszatérünk a fénybe (ekkor kapja vissza elhasznált testünket Földanya), ott a kincs, a végtelen bölcsesség, a minden. Valahol az életünk egy nagy ív, tele színnel és élettel.
Ha életútként tekintünk az ívekre, fölöttünk és alattunk is húzódnak szélesebb és kisebb félkörívek. Materiális megközelítésben a szivárvány amúgy nem más, mint a fény törése a csapadékon keresztül, de most engedjük el ezt a tézist és nézzünk rá kicsit analógiás gondolkodással: van egy ívünk, amit közrefog számos egyéb, alulról és fölülről is. Ami fölöttünk van, már itt volt jelen leszületésünk előtt és itt is marad, miután hazamegyünk. Lehet ilyen a hazánk, az épület, ahol születtünk és éltünk, vagy akár egy fa is. Azok az ívek, amik alattunk vannak, jelen életünkben születtek és múltak el, látjuk az életük teljességét a kezdetektől a „vég”-ig; lehet, hogy az volt az egyik fő küldetésük, hogy olyan színt mutassanak meg, amit egyébként soha másként nem ismertünk volna meg. Megtanítják a befogadást és az elengedést, láttatják a nagy ívet, segítenek többé, gazdagabbá, színesebbé tenni életünket. Emlékezzünk: a szivárvány úgy egész, hogy sok-sok íve van: színek kavalkádját mutatja, benne mindennel, ott a kezdet és a vég és meggyőződésem, hogy energetikailag nem a földtől indul és nem is ott ér véget, hanem körbeér. Az élet pedig attól szép és színes, hogy mindannyian egy-egy tündöklő szivárvány-életet élünk és itt-ott keresztezzük egymás útját és íveit, összekapcsolódunk, új színeket és árnyalatokat álmodunk és valósítunk meg. És a szín, a ragyogás örök, akár a zeniten van, akár a földdel ér össze.
kép: www.pinterest.com
