Lovaglás a rakétán
Hétfőig lovagolhatjuk meg a Nap és a Plútó kapcsolódásának rakétáját és emelkedhetünk addig, amíg csak akarunk. Túlzásnak hangzik? Pedig nem az. A szombaton legerősebb, egzakt trigon fényszög valóban megadja azt az erőt, amivel megtehetünk bármit, amit szeretnénk és eddig erőtlennek éreztük magunkat hozzá. A Nap a Szűz jelében haladva a vetés és aratás egyensúlyára, a kellő időben történő cselekvés fontosságára, a beérett gyümölcsök betakarítására irányítja figyelmünket. Ő képviseli cselekvő énünket a csillagos égen, így általa a tevékenységek, a dolgok megtétele válik hangsúlyossá. Érdemes ezt tudnunk és szem előtt tartanunk, hiszen a mostani időszakban a megértés és a dolgok kimondása is fontos a Merkúr izgalmas pozíciója miatt, ám most kifejezetten cselekvésről beszélünk.
Fenekünk felemeléséhez pedig a Plútó adja meg az ösztönző rúgást. Közbeszúrt gondolat: a seggberúgás nem mindig rossz, sőt. Van, amikor a legerősebb jellemű, a legjobb szándékú ember sem teszi meg, amit szíve szerint meg kéne tenni. Valamitől besz@rik megijed, fél. Ott áll a repülő nyitott ajtajában, hátán az ernyővel, látva a csodás panorámát, ami alant várja, de mégse tud elugrani. Ilyenkor jön jól egy határozott és jól időzített, irányított fenékbe billentés, ami egyúttal a holtponton is átbillent. Az első, gyomorba nyilalló rettegéshullám után viszont ott a füligszáj és a vad, tomboló öröm, az eufória esszenciája. Erre jó a jókor, jó helyen megtörtént potrohrúgás. Zárójel bezár. A Plútó a Bak zodiákusában ballag, mégpedig látszólag hátrafelé. A megoldáshoz, az előrehaladáshoz érdemes visszamenni valamiért, hogy azt megtalálva tegyük zsebre a megoldás kulcsát, amivel az előre és magasba vivő út kapuját szélesre tárhatjuk.
Megmozdulni, aktivizálódni, cselekedni. Felállni a fotelből és lépéseket tenni, egyiket a másik után. Minden nagy út lépések sorozatából áll össze és egyik láncszem sem kihagyható a cél eléréséhez. A Plútó által szállított kraft segít eljutni a megoldáshoz, mégpedig többrétűen emelő inspirációkkal. Egyfelől az emelő erőket életre hívó trigon fényszögön át, másrészt pedig a csillagképi hátteret megvizsgálva. Ott ugyanis az Aquilát, azaz a büszke Sast látjuk, amint a kiemelkedést, az égbe ragadottságot, a szabad, emelkedő szárnyalást festi a végtelen kék ég vásznára. Ugye, hogy nem a töppedős, tutyimutyi időszak jellemzője egy ilyen égi állás? Engedjük bele magunkat és tegyük meg, amit gyalog hétköznapokon talán lehetetlennek tartunk. Ez ugye csak egy vélemény, lásd Muhammad Ali legendás mondását:
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
kép: www.istockphoto.com
