A mágia jóval többet jelent a Roxfort falai között elsajátítható, csak a varázsvilágban működtethető tudásnál. A mágia a mindennapi élet(ed) szerves része. Akkor is működteted, ha tudatában vagy és tudatosan teszed – és igen, akkor is, ha esetlegesen, ösztönszerűen. Előbbit jól ismered, utóbbinál gondolj csak az önbeteljesítő jóslataidra, elszólásaidra, amikkel a Szilícium völgy tech-guruinál is eredményesebben programozod magad.
„Az egyetlen realitás a csoda.” Nem én találtam ki, de maximálisan egyetértek Szepes Mária örökbecsű gondolatával. Egyetértek, igaznak érzem – magamra és a világra vonatkoztatva egyaránt. Ebből pedig logikusan következő, egyértelmű lépésként adódik, hogy a mágia a mindennapi élet(ed) szerves része. A „mágia” szó – bár megeshet, kristálytisztán szemed előtt lebeg valós jelentése – meghatározásért kiált. Jobb többször bevésni, ami ennyire fontos.
A mágia átalakít és megváltoztat. Nem kicsit, nagyon. Hogy mi fér bele a „mágia” fogalomkörébe, ahhoz nézzük meg, mi nem. Konyakos pohárból borospoharat varázsolni például sokkal inkább mutatvány, mintsem valós, érdemi mágia. Megeshet, technikailag bravúros a metszett ajkai kristály transzformálása, ám a lényeg bolhafülnyit nem változik meg tőle. Ahhoz azért többre van szükség.
Célozz magasabbra, azért van pálcád, hogy használd.
Ha megnézted mindkét kezed és üres, valamint talárod egyik zsebében sem bukkantál a pálcádra, nyert ügyed van. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem kell (külső) eszközt használnod a mágia működtetéséhez. Magyarán:
Te magad vagy az
átalakító,
átminősítő,
megváltoztató ember-eszköz. Pont és kész.
Földi szülött, égi bekötéssel. Ez az ember. Ez vagy te. Ez vagyok én is. Mindannyian képesek vagyunk működtetni a mágiát, ahogyan meg is tesszük nap nap után. A minőségi változás a tudatosulással karöltve jelentkezik. Ehhez kínál belépőt a Kozmosz a maga végtelen, nagyvonalú eleganciájával:
Nap-Plútó quintil hétvégére. Érthetőbben megfogalmazva: központi csillagunk és a Plútó között április elsején és másodikán egzakt, 72 fokos fényszög munkálkodik. A varázslat testet ölt. Ha eddig nem tudtál levitálni, akár azt is megtanulhattad a szombati Bolondok Napján: https://www.facebook.com/events/203169175685611. De félre a tréfát, lássuk, mire jó ez az égi mozzanat, azaz mit hozhatunk ki belőle!
Kompromisszumoktól mentes változtatás. A kompromisszumot üdvös, elvárt, kívánt minőségként szokás tálalni. Legalább olyan remek a marketingje, mint a spórolásnak és a lemondásnak. Ha önkéntelenül is gerjedsz, amint közeledbe kerül egy csinos, rebegő pillájú kompromisszum, rögtön lásd benne a „megalkuvás”-t. Máris lohadnak a kedélyek. A valódi mágia annyira tűri a megalkuvást, mint a NAV a rugalmasságot.
Aktív, cselekvő, ráható módon teszel, változtatsz, mégpedig érdemi módon. Ha csak egy mondatot írhattam volna, akkor az ez. Emlékezz, honnan indultunk:
A mágia a mindennapi élet(ed) szerves része. Akkor is működteted, ha tudatában vagy és tudatosan teszed – és igen, akkor is, ha esetlegesen, ösztönszerűen. A hétvége a szándékot erősíti, amivel mágiádat irányítani tudod. Mint amikor megzabolázod a szilaj csikót. Nem betöröd – társaddá teszed. Ennyi, de ez éppen – bőségesen – elég.
kép: pixabay.com
