„A munkának vége, kijössz a gyárból,Egy vodkától erős vagy és bátor,Egy részeg fazon a kezed után nyúl,Nem tudod miért, jól belerúgsz.”
Nagy Feró és Beatrice. Hazánkban talán nem is lelehető fel olyan cselekvőképes ember, aki ne hallotta volna, Isten ne adja: énekelte volna a „nyócórát.” Továbbmegyek: nem (könnyű)zenész, aki nem játszotta el, legalább egy alkalommal.
Mind a dal zenei oldala, mind a szövege nagyjából a fehér tányér, a szög és a karalábé egyszerűségével rokon. Ezzel nem akarok rosszat mondani róla, mert ami egyszerű, az nem rossz. Idézd csak fel lelki szemeid előtt a faék képét. Évezredek óta nem alkottak nála jobb és alkalmasabb ajtókitámasztó eszközt. Mégis: a faék egyszerű, mint a faék. Még a bonyodalmaktól mentesség alapfokát is hozzá igazították őseink.
Attól, hogy egyszerű, (még) működik. Évtizedek óta teszi és nem hinném, hogy pont 2023-ban pukkan ki a baboskendős himnusz ázsiója. Miért olyan ütős, ha talán két akkord mocorog benne és mondanivalója sem veri a sztratoszférát? Mert (azonnali) emóciókat vált ki. Könnyű vele azonosulni, különösen íródásának idején. A legdöglöttebb (házi)bulit is életre keltette és kelti, sőt: szerintem már milliárdokat keresett a zenegép-üzemeltetőknek. De miért kellett ennyit beszélni a Nyolc óráról? És hogyan kapcsolódik az asztrozófiához?
Bocsánat. Profán volt, na, elismerem. Csak tudod, szerettem volna olyan példát hozni, amit nem csak a beavatottak ismernek. Ami máshol is felcsillanó szemeket eredményez, nem csak a titkos körök lefüggönyözött ablakú pincehelyiségeiben, netán elefántcsont-tornyaiban. Nagy Feró, történt vele azóta bármi is, talán maga sem gondolta 1990-ben, hogy ez a dal ilyen mértékben lesz meghatározó az ország, a nemzet életében. Az ismertsége miatt rángattam elő.
Antares. A Skorpió csillagzat szíve. Ő az a csillag, akit mindenki is ismer, aki a bulvárasztrológia párája fölé emelkedett. A legtisztább szeretet jelölője; azé az isteni jellegű minőségé, ahol sem ellenérték, sem elvárás, sem feltétel nem játszik. Szép, csodás, magasztos energia. Mi mégsem mélyülünk most el benne.
Nap-Antares együttállás. November 30. és december 3. között tekinthető egzaktnak a találkozó. A Nap központi csillagunk; stílszerűen a Naprendszer szíve. A születési képletben a cselekvő én képviselője, egyben szeretet-jelölő is. A két ragyogó csillag kézfogója több, mint szép. Emberi szóval kifejezni mindezt – komoly próbatétel. De nem emiatt siklok ki előle, ennél jobb okom van rá.
A Nap-Antares együttállás a csillagfürkészek, csillagkurkászok, asztrológusók, asztrozófusok és minden más, csillagügyi szakmunkás „nyolc órája.” Aki erről nem ír, beszél, élőzik és videózik, az nem létezik, az akár le is ballaghat a szalmai térképről, hogy apró, pici ponttá zsugorodjon.
Őszinte az elnézéskérésem, hogy egy Beatrice-dal és a csillagos ég egyik legragyogóbb eseménye közé energetikai egyenlőségjelet teszek, de – ha megengeded – elmagyarázom, miért helyénvaló.
Mindenki értekezik róla. Éppen ezért olvass utána, más mit írt. Olyasvalaki, akit hitelesnek könyvelsz el. Honnan tudhatod, hogy ilyen illető bekezdéseit böngészed? Mert apróbetűvel sem írja ki egyikük sem (én sem, persze), hogy kétbalkezes sarlatán, akinek fő eszköze a kopipészt. Onnan ismerszik meg, hogy a szíved rádobban: igaz, amit ez a hölgy, vagy ez a csóka (bocsánat: úr) ír. Ennyi. Nem több, ez bőven elég, de a lécet lejjebb ne vidd, nem való. Van azonban a Nap-Antaresnek egy kis pikáns fűszere is. Íme:
Szinte teljes időátfedésben áll szemben a Mars és a Vénusz. November 30. és december 2. között. Két közismert bolygó dolgozik össze a kiegészülés és teljességre törekvés fényszögén keresztül. Pezsdülést hoz a (pár)kapcsolatokba; az állóvíz felszínén hullámok indulnak meg, de ez inkább izgalmas, bizsergető, mintsem félelmetes. Hasonlóképpen figyelemreméltó kozmikus esemény, mint a Nap-Antares csillagpacsi. Róla is olvashatsz doszt. Most érkezünk el az izgalmas részhez.
Lássuk, mire is használhatod fel ezt a pár napot, a két, látszólag és a felszínen önálló, egyidejű égi bónuszenergiát? Végezz némi tükörgyakorlatot. Azaz: nézz a foncsoros üvegbe: látod-e a veled szemben lévő embert (azaz önmagadat) szerethetőnek? Ha nem, akkor legalább elfogadhatónak?
Időt, lehetőséget kapsz. Most nem biztos, hogy az asztrozófiai háttér gombostűfejnyi részletességű ismerete visz előre. Meglehet, megleszel a mitológiai háttér ezerszázalékos feldolgozása nélkül. Mind szép és jó, de neked itt és most használható, működőképes eszközökre van szükséged.
Ez a pár nap remek alkalmat kínál, hogy esetleges nemszerethetőségedet átalakítsd. Ez a cél, ez az elvárt eredmény, nem kevesebb. Mintha akkumulátort töltenél: ezután és csak ezután tudsz igazából mást, kifelé irányuló vektorral szeretni. Addig csak illúzió, az pedig, mint olyan, a lufival rokon: színes, szép, lebegős, de egy szemvillanás alatt pukkanhat ki; jellemzően a legváratlanabb pillanatban. Ideje újra kalibrálnod a legbelső szeretet-áramköreidet. Eljött a te időd.
kép: pixabay.com
