Volt róla már szó korábban is, most csak egy kis gondolatleporoló következzen. Akarsz-e majd bármit is megbánni az utad legvégén? Akarod-e, hogy azt mondhasd: ezt csúnyán elb…altáztam? Akarod-e azt az érzést mélyen átélni, mikor már sehová nem menekülhetsz, hogy újra és újra az életed mellett éltél és nem benne? Ugye, hogy nem? Korszerűnek tűnő, sokak által használatos „jelszavak” keringenek körülöttünk: éld túl a napod, játssz megúszásra, lavírozz ügyesen, nem kell, hogy észrevegyenek, csak kussolj és bújj meg a tömegben és így, végeérhetetlen sorban.
Ezek egytől egyig lélekgyilkos verbális vegyszerek. Gondoljuk végig: őszintén és valóban a javunkat akarja, akitől ilyen „tanácsot” kapunk? Nem lehet, hogy csak vissza akar húzni a kondérba, ahol ő (is) rotyog; még véletlenül se jussunk előrébb és magasabbra? Különösen káros, ha családtagokról van szó, akire amúgy jobban és mélyebben hajlamosak vagyunk hallgatni. Aki le akarja törni a szárnyunkat, az nem segít bennünket, még akkor sem, ha ad hozzá ideológiát: „minek röpködnél, az veszélyes és minél magasabbra emelkedsz, annál nagyobbat eshetsz pofára.”
Soha ne játssz megúszásra. Soha. Emlékezz: úgy soha nem fogsz nyerni, ha azzal az attitűddél lépsz pályára, hogy „csak ki ne kapjak.” Áss vissza a történelembe, te is voltál ötödikes (tán akkor tanították, ennek nem néztem utána): a görögök a csata előtt felégették a hajóikat. Nincs visszaút, nincs menekülés, nincs megalkuvás. Ha nem nyerünk, akkor úgyis mindegy. Ha meg igen, ott az ellen armadája, azzal is hazamehetünk. Lehet, hogy eljött a hajók felégetésének ideje az életedben? Talán most jött el a pillanat, hogy beleállj a sorsodba, felvállald azt, aki te valójában vagy? Mire vársz? Miért alibiznél tovább? Végül is: mit veszíthetsz, ha ez az egész „csak” egy nagy játék?
kép: pixabay.com
sz@r érzés az út végén rádöbbenni: egy nagy bőröndre való élményt elmulasztottál kicsomagolni…
Korrekt.
Köszönöm!