Külön-külön már értekeztünk a Bak jelében látszólagosan hátráló Szaturnuszról és a Halak cikkelyében úgyszintén tolató Neptunuszról. Két lassú mozgású bolygóról beszélünk, akik – ráadásul – retrográd mozgást végeznek, ám augusztus végéig a varázslatok és a mágikus érzékelés fényszögén, a quintilen keresztül kapcsolódnak össze. Azért is jó „felhasználói” szempontból, azaz a földi vándor szemszögéből ez a fajta kevéssé kapkodós tempó, mert elkerüljük, hogy úgy járjunk, mint az elővigyázatlan finnek: a nyár mindkét napján részegek. Ez persze túlzó vicc, de egy Hold-érintettséget simán „elnézhet”, ne adj’ isten „lekéshet” az ember fia/lánya, de gyorsan szögezzük le, hogy semmit, de az égvilágon semmit nem késhetünk le, legfeljebb elménk mondatja velünk, ha egy kigondolt helyzet időzítésével kapcsolatosan homokszem kerül tervezési gépezetünkbe. Most azonban napok, hetek állnak a rendelkezésünkre, jól kiélvezni ezt a csodás aspektust.
A qunintil mindig felerősíti a mögé érzékelési képességünket, amikor pedig a mélylélek bolygója, a Neptunusz a Halakban, a végső titkok meglátásának szeletében jár, akkor bizton készülhetünk szuper megérzésekre. Itt érdemes egy pillanatra megállni. Bizonyára mindannyiunk rendelkezik tapasztalattal a „de jó lett volna, ha akkor hallgatok arra a kis hangra” témakörben. Amikor agyalással felülírjuk, amit lelkünk mélye súg, az mindig bosszantó, mert intuíciónk jelezte előre, hogy ugyan papírformán kívüli és azon túli kimenet várható egy-egy élethelyzetben, mégis képesek voltunk megcsalni őt és szavára fittyet hányva egy végrehajtó szervre, az agyunkra hallgatva dönteni. Nem baj. Nem baj, mert így olyan utakra jutottunk el, ahol volt dolgunk, sokat láttunk és csiszolódtunk útközben. Most azonban érdemes nem csak meghallani lelkünk szavát, de annak megfelelően cselekedni is. Ha „csak” meghalljuk, az nem sokat ér, súlya még a kolibriböfögést sem éri el.
A Bakban járó Szaturnuszról már a jegyváltáskor említettük, hogy segíti a megoldásokat, mégpedig az értékes, jó megoldásokat. Tudatosítsuk magunkban, hogy ami a lelkünk mélyéből a felszínre kerül, az nem szétterülni akaró olajfolt, hanem valami, ami segít megoldani dolgokat itt és most, ebben a földi létezésben. Bármi legyen is, varázslatos módon (quintil!) elvezet a megoldáshoz, az előrelépéshez. A lelki „munka” most nem (sem) meddő sebtépegetés, hanem komoly, fejlődést, haladást hozó érzelmi alkímia. A Halak köntösébe öltözött Neptunusz igazán jól köti össze lelkünk mélyét a csillagos ég magasságaival, benne ez a fajta „végletesség” ötvöződik. Minél mélyebben tekintek magamba, annál magasabban ragyogó csillagokat látok lelkem tavának tükrében. Ezzel pedig máris valami elképesztően jót varázsolhatunk, ami értékes, ami jó és ami előre visz.
kép: www.pinterest.com
