Kedden késő délelőtt találkozik Nap és Hold a Kos asztrológiai jelében – ez az újhold. Újhold, ami mindig is a megújulásról szólt, most pedig hatványozottan igaz mindez. Amiben éppen élünk, amit megélünk és körülvesz bennünket, mind-mind a változtatásról, az újulásról szól. A Kos zodiákusa az állatöv indító jele, a kezdet esszenciáját sűríti magába. Innen indulunk ki, a Halak lezáró-befejező-összegző minőségéből itt indul egy újabb kör. Kör, ami – remélhetőleg – felfelé vezet, nem ugyanazt a mintát véssük egyre mélyebbre, mint fatörzshöz láncolt faluvégi kutya. Mitől függ saját farkunk után loholás és a körök végtelen rovása, vagy a spirálvonalú emelkedés? Igen-igen, csak önmagunktól, a döntéseinktől és a választásainktól. Illesszük ezt az újholdat „tágabb” égi környezetébe, olvassuk hozzá a Vízöntőbe éppen csak megérkezett Szaturnusz lényegiségét és a Jupiter-Plútó együttállás üzenetét is. Legendás időket élünk, a történelem bennünk és a szemünk előtt alakul, formálódik, mikor van nagyobb jelentősége új minőségek elkezdésének, mint most?
Csillagképi értelemben a Halak kettősének visszaúszó halacskájához vezető fonálnál találkozik cselekvő énünk és lelkiségünk égi megjelenítője. Ez a fonál a kötöttségeket szimbolizálja: mindazt, ami gúzsba köt. Legfőképpen emberi kapcsolatokra gondoljunk itt, és ha már a szellem síkján tudatosítottuk mindezt, erősítsük meg az érzelmeinket és hozzuk le fizikai síkra a tetteket; a Nap inspirálja a méltó lépések megtételét. Megjelenik a múlt tudása, az innen érkező felismerésekkel pedig a jelenben tudunk változtatni a jövőnkért, de ez most sem egy önző, egocentrikus működés. Mindaz, amit most felfényesítünk, az utódainkra (nem csak vérségi, hanem spirituális értelemben vett utódokra is), a szűkebb és tágabb környezetünkre egyaránt építően kihat.
kép: www.pinterest.com
