A mai bejegyzést egy igen értékes hozzászólás inspirálta. Az állatöv tizenkét jelét végigtárgyaló sorozat egyik eleménél érkezett a kérdés: igaz-e, miszerint harminc éves korunktól inkább az ascendens válik meghatározóvá, mint a születési Nap-jegyünk. Egy-egy kommentre – terjedelmi okokból – nem szoktam túl hosszan válaszolni, de ez olyan jelentőségű kérdés, ami az azonnal adott, mogyoróhéjban kifejtett lényeg mellett megér pár plusz sort is. Születési képletünkben központi csillagunk, a Nap jelöli cselekvő énünket, az ascendens pedig a személyiségünket.
Ennél – természetesen – jóval gazdagabb mindkettejük jelentéstartama, ám végtelen leegyszerűsítéssel (ha pisztolyt nyomnának a halántékomhoz), így tudnám kettejük lényegét egyszavasítani. Többször beszéltünk róla, hogy nem determinálnak, „csak” hajlamossá tesznek, amint Szepes Mária csodálatosan megfogalmazta. Akinek volt szerencséje/szerencsétlensége (ízlés kérdése ennek megítélése) közgazdaságtant tanulni/hallgatni, jól emlékszik, hogy ez a tudomány modellekkel dolgozik. Zárójel: vicces, hogy ezek a szimulált helyzetek hangsúlyozottan soha nem fordulnak így elő az életben… Egy-egy hatás vizsgálatakor a modell többi paramétere változatlan marad, pont azért, hogy a górcső alá vett változó mechanizmusát torzítatlanul láthassuk meg. Ezt nevezik latinul ceteris paribus elvnek.
