Pénteken (kora) reggel áll egzakt módon egymással szemben a Nap és a Hold, ez a telihold ideje. Mégpedig nem akármilyen teliholdé. Zárójeles megjegyzés: nem kerestem vissza, de valahogy az az érzésem, hogy az elmúlt jó néhány hónapban bátran leírhattam – különleges, fantasztikus teliholdat kapunk. Pici gyerekkoromban játszottunk autós kártyával, ahol voltak erős-ütős lapok és gyengébbek. Most az az érzés idéződik fel bennem, hogy kellően magyartalanul fogalmazzak, amikor csupa-csupa jobbnál jobb lapot osztott Fortuna istenasszony és fölényesen nyertem meg a játékot. A Kozmosz most ilyen bőkezűen, szinte már-már pazarlóan árasztja a jobbnál jobb és szebbnél szebb lehetőségeket. Zárójel bezár. A Nap éppen megérkezett a Nyilas asztrológiai jelébe, az oppozícióban elhelyezkedő Hold pedig az Ikrek napkapuján kopogtatott és nyert bebocsátást a zodiákus ezen szeletébe. Gyorsan pörgessük is le ezt az olvasatot, mert a háttérben már türelmetlenül várja egy ennél jóval izgalmasabb szereplő a színre lépést. Asztrológiai megközelítésben a mostani telihold a valódi tudásról szól, a tudásban való kiteljesedésről. Itt érik össze bennünk a sok-sok összetevő, a logikai ismeretek és tapasztalások szintézisbe kerülnek a belső, ösztönös tudással és létrejön az a bizonyos, mindenek felett álló ötvözet, amiben ezeknek a jó tulajdonságai működnek együtt. Az ész tudása a szív tudásával párban adja meg az igazi felemelkedést; amit kísérhetnek felszabadító, katartikus, időnként akár (öröm)könnyeket is fakasztó érzelmi hullámok, de ez jó. Merjük szabadjára engedni ezeket a feltörő, zsigerből fakadó érzéseket, nem véletlenül kívánkoznak a felszínre.
Vizsgáljuk meg a látható csillagképek oldaláról is a teliholdat! Elsőnek lássuk meg, hogy mindkét princípium a Tejút, az Istenek útja felé törekszik, mindketten a maguk haladási tempójához mérten nemsokára rálépnek a Fényszalagra, ahol ott a legmagasabb, isteni minőségek esszenciája. Ebben a pozícióban farkasszemet nézve a felfényesedés és a szintemelkedés, mégpedig az isteni módon való szintemelkedés energiája érezhető és megélhető, egyfajta ziccer lehetősége, ahol csak rajtunk áll, élünk-e vele. A Nap a Skorpió ollójában halad, az elengedést, a méltatlan dolgok levágását támogatja, mégpedig tevékeny, aktív módon, hiszen ő cselekvő énünk égi szimbolizálója, és nem tunya, fotelben segget meresztő énünké. Erről a minőségről mostanság sok szó esett, a papagájjá válást megelőzendő, javaslom visszalapozni a témában született karcolato(ka)t emlékeztetőül.
A Holdat a Bika csillagzatában éri a Nappal való szembenállás, mégpedig a Fiastyúk csillaghalmazát még melegében elhagyva. A Fiastyúk, vagy más nevén Plejádok halmaza is slágertéma és személyes kedvencem (ezért jó elfogultnak lenni…), róla is gyakran esik említés. Idézzük fel: ide tartozik a bőség, a termékenység, a teremtés minősége; a régiek az Istenek szerelmi fészkének tartották a csillagos ég ezen pontját, mert itt keresztezik egymást a bolygópályák, azaz itt találkoznak a teremtő elvek. Amikor ezen a ponton keresztül haladt a Hold, azt tekinthetjük hasonlatosnak az illatos-termékenyítő gyógyvízben való megmártózáshoz: éppen csak kilépett belőle, még ott van a „bőrén” mindez, még „emlékszik”, és magával hozza, milyen a termékennyé tétel. A Hold érzelemvilágunk megjelenítője, így adja magát, hogy a lelki szintű termékenység erőit csavarja maximumra a Kozmosz ebben az oppozícióban.
Lássuk meg a csodálatos libikókát: ahogyan képessé válunk elengedni a lehúzó, méltatlan dolgainkat, annál magasabbra emelkedünk, annál jobban ragyog a lélekből fakadó termékenységünk. Idekívánkozik a régi kép: a hőlégballonnal a ballasztok kidobása által emelkedhetünk; az elengedés segít a bőséghez és a valódi, a Tejút-energiákkal kompatibilis teremtés (és ez nagyon nem harácsolás!) megéléséhez. Ha tehetjük – márpedig most kifejezetten érdemes kialakítani a lehetőséget -, érdemes egy kicsit elcsendesednünk péntek reggel, összeharmonizálódni az Univerzum energiáival és befogadni ennek a végtelenül csodálatos teliholdnak az emelő-gyógyító energiáit.
képek: www.pinterest.com
