Túra-, idegen-, hegyi vezető. Segít, hogy kalandként, életre szóló, izgalmas élményként őrizd meg a hegyen töltött időt. Felel érted, útmutatást ad – korábbi tapasztalatai alapján. Ideális esetben jobban ismeri a vidéket, mint a tenyerét. Kezdő túrázóként – kellő gyakorlat/helyismeret hiányában – vezető nélkül akár veszélyessé is válhat a bércekbe vonzó kihívás. Megeshet, fogalmatlan tévelygésbe, botorkálásba torkollik, ha magadra maradsz. Eddig a magaslatok, most pedig jöjjünk le a hátságokról a valós életbe. A vezető ott is megtalálható, jelentősége pedig nem kicsi.
Mentor. A fogalom, a személy, az intézmény, akivel és amivel ma foglalkozni fogunk, mert időszerű. Mentor nem egyenlő tanító. Ez a matematikai képlet tőegyszerű egyenlet, semmi ismeretlen nincs benne. A tisztázás oka: bármely remek, istenáldotta tanítódat kezeld tanítóként, elkerülve a csapdahelyzetet, hogy a mentor képét projektálod rá. Olyan, mintha a frissen hófehérre meszelt tűzfalra egy kiadós ünnepi lakoma képét vetítenéd, tömve szemnek-szájnak kívánatos finomságokkal. Gyomor kordul, nyál a szájban összefut, majd fej és a tálért nyúló kéz koppan. Fal az, csak egy illúzió mást mutat. Mint mikor tanítóban mentort látsz. Nem fog működni, nem is ez a szerepe egyiküknek sem.
A tanító jellemzően inkább „csak” ad. Hasonlóan a rádióhoz. Hallgatod, szól a zene, megy a beszélgetés. Egészen nyugodtan diskurálhatsz a fülesedből áramló hangokkal, választ nem kapsz. Meg se hallja az illető, aki éppen – vélhetően felvételről – szól. Ez fémjelzi a tanító adó, a tanítvány befogadó minőségét. Egyszerűsítünk, persze, hiszen a kedvenc rádiós műsorvezetődnek éppúgy írhatsz üzenetet, mint ahogy a tanítónak is megformálhatod a véleményed. A mentorral már más a helyzet.
Mintha telefonon adna instrukciókat, analóg az irányítótoronyban ülő személyzettel. Látja a géped mozgását (radaron és szabad szemmel egyaránt) és folyamatos rádiókapcsolatot tart fenn veled. Kétoldalú, nyílt kommunikáció lüktet a mentori folyamatokban. A spiritualitásban azonban némiképpen mást értünk mentorálás alatt, mint az üzleti életben. Az első alapkő máris megerősíti a tételt.
Nem te (a mentorált) fogad fel pártfogót, nincs „mentor-casting.” Éppen ellenkezőleg: ő választ ki téged. Fodrászt, körmöst, hidegburkolót, masszőrt és számos más segítőt, szakembert felkutathatsz és leszerződtethetsz. De a világ minden pénze és befolyása kevés ahhoz, hogy „alsó pozícióból” csippents magadnak mentort. Maga a folyamat nem engedi meg. Természetesen tehetsz azért, hogy felfigyeljen rád; ez maga a nyitottság és a felkészülés. Magyarul: méltóvá válsz. Nem zárja ki, hogy megkeresd, ám ő dönt. Mindig.
Miért jó, miért hasznos, ha van mentorod/ha valakit mentorálsz?
Támogató, segítő, tanácsadó és sokszor megkérdőjelező energia. Olyan minőségekkel kapcsolatosan, amiben már eredményt ért el. Ebből adódik, hogy a mentor hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Nem dogma, de amíg a kapcsolat fennáll, nem merülhet fel a kérdőjel és a „jó ember vett a szárnyai alá?” nyomasztó kérdése. A kép persze mindig, minden szónál ékesebb és élesebb. Íme:
Óriási robaj, füstfelhő, fényrobbanás: megindult az űrsikló, távolodva a földtől, merőlegesen a végtelen kék ég felé. Az indulás és az első két perc az emberi érzékeket próbára teszi, annyi energia szabadul fel. Három hordozórakéta segíti bolygónk légkörén kívülre az űrjárművet, majd – pont a kellő időben – precíz, irányított detonációval válnak le. Így működik a mentor. Amíg kell, ott áll melletted és mögötted, de csak addig, egy másodperccel sem tovább. Ha Houstont túl messzinek érzed, idézd fel a kisbiciklidet. Már egész ügyesen tekertél, egyre kevesebb alkalommal óvott meg az eldőléstől a két segédkerék. Egy napsütéses, madárdalos délelőttön édesapád csavarhúzóval a kezében jött, majd rád mosolygott és elmesélte, most – örökre – leszereli az addig támaszt nyújtó guruló mankóidat. Percek alatt végzett, majd tartotta a hátadat és biztatott: tekerj, ahogy csak bírsz, Loholt, futott, rohant, mígnem alulmaradt a bringa általad diktált tempójával szemben. Életedben először szabadon, önerőből bicikliztél. Ezt adja a mentor és így enged – önálló – utadra, mikor eljön az ideje. Egy perccel sem korábban, de nem is késlekedik. Ha mégis, abból csak (komoly) bajok születhetnek.
Nyűg, égető, akár végzetessé váló probléma adódik, ha a hordozórakéta műszaki hiba miatt képtelen időben leválni. Ha a segédkerék marad fent, eleinte talán kényelmesnek tűnik, ám szükségtelen és napról napra egyre inkább csak hátráltat, mint a koloncok legrosszabbika. Éppen ez történik, ha a mentor nem tudja időben elengedni a kezed. Az optimális működéséhez három oszlopenergiára van szüksége, ezek a következők:
Jellemerő, időzítés, ütemérzék. És persze az egyenes, erős hátgerinc sem maradhat el. Ha a mentort szólítanám meg, valahogy így fogalmaznék a lényegről, a helyes ritmusú szárnyra bocsátásról:
„Engedd el! Ne te akard learatni az ő babérjait. Már megtetted és meg is teheted, ám nem a mentoráltadon keresztül. Emlékezz: alázat. Alázat nélkül minden, amit eddig tettél, kártyavárként omlik össze, mégis: úgy temet maga alá, mintha igazi, habarcsos agyagtéglák tömege zuhanna rád. Tudd kezelni az önérzetedet, hiszen éppen ezért (is) jutottál el ide. A megkísértés belefér, alkalmat ad, hogy nagy levegőt végy és nemet mondj.”
Itt kéne kitenni a pontot, igazad van. Egy kínzó kérdés mégiscsak bennrekedt, úgy pedig nem köszönhetünk el egymástól. Mi történik akkor, ha a mentor mégsem tudja megugrani a lécet, a gépezet finoman megmunkált nemesacél fogaskerekei közé homokszem hullik?
Mentorból dementor lesz. Ilyen egyszerű, egyben borzasztó. De mi fán terem az a dementor?
Joanne Kathleen Rowling (szinte többen ismerik JKR-ként, mint valami csirkefranchise-ot…) nevezte nevén a dementorokat. Írhattam volna azt is, hogy ő alkotta meg a „dementor” fogalmát, ám ez az én véleményem szerint nem teljesen igaz. Talán más néven, mégis oly sokan ismerjük a jelenséget. Az idegen szavak szótára így határozza meg őket:
„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid.“
forrás: https://jelentese.hu/idegen-szavak-szotara/dementor
Ha nem válik le a hordozórakéta.
Ha a hegyi vezetőd pisilni sem enged el egyedül.
Ha a mentor megkotlik és az önérzete hátba döfi -> dementorrá aljasul.
Mit tehetsz ilyenkor? A megoldás egyszerűbb, mint a nagyi spájzajtaját szellőztetéskor helyén tartó faék. Robbantsd le, tegyél pontot, ha kell. Menekülj, nem szégyen.
Önmagadért, testi, lelki, szellemi, tudati egészségedért.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
