Az Ikrek jelében járó Merkúr belépett az Orion csillagképébe; a beavatás bolygója folytatja égi útját a beavatás csillagképében. Az út Nimród íjánál indul, kedden itt halad el a Merkúr. Az íj a megtartó energiákat szimbolizálja; ebben a csillagképben jelenik meg tartás és elengedés egyszerre: a céllal eggyé válva egy különös, mély meditatív állapotba jut az íjász és ebben a pillanatban kell elengednie a nyílvesszőt, ez a titka a sikeres és eredményes „lövésnek”. Az elengedés már a Tejúton történik.
Az Orion önlegyőzést, a bennünk élő lehúzó erőink fölött aratott, helyesebben fogalmazva aratandó győzelem üzenetét tölti meg szellemi, kommunikációs tartalommal a Merkúr. Emberi kapcsolatainkban, megértési-megértetési vonalon tudjuk megélni ezt az energiát. Beszélgetések, tisztázó jellegű eszmecserék során ölt testet a beavató működés, itt találjuk és itt talál ránk mindaz, ami által megléphetjük az odabent lapuló visszahúzó, csirizes dolgaink leküzdését.
Ez a stáció – nem meglepő módon – magában hordozza a komfortzónából való kilépés minőségét is; nehéz elképzelni párnázott bőrfotelben ülve, chipset zabálva és játékkonzolt nyomkodva az orioni energia magas szintű megélését. Nem megy. Fel kell állni és meg kell tenni azokat a bizonyos lépéseket, mert megéri. A beavatás élménye mindig belső minőség, ám az ide elvezető úthoz bizony meg kell tennünk azokat a bizonyos lépéseket. A „kell” szó talán erős, de mindhárom előfordulása rávilágít arra, hogy eljött az ideje a cselekvésnek, kilépni a vacokból és megkeresni, mi az, ahol önmagunkkal megküzdendő dolgaink emberi kapcsolatainkban jelennek meg.
kép: www.fineartamerica.com
