Péntektől áll együtt a Merkúr és a Vénusz a Halak asztrológiai jelében, a találkozó vasárnap egzakt, ekkor pontos és feszes a két planéta együttműködése. Csak egy rövid, zárójeles kitérő: vasárnap a Neptunusz és a Nap is szorosan együtt áll, egészen különleges csoportképet alkotva, ahol a két pár hihetetlenül erős segítséget ad a föld vándorának, de erről majd egy külön mese hivatott szólni. A Merkúr-Vénusz együttállás a lélek mélyének megismerését és harmonizálását erősíti: a kettőt együtt, szintézisben.
Ebben az aspektusban mély lelki folyamataink termékenyen működnek, az érzelmekkel való foglalatosság, a belső világunkban tett utazás mind-mind beavató élményeket ad; olyan felismeréseket, melyek segítenek egy sokkal szebb holnapot felépíteni. Bármennyire is a múlt és a mélységek töltik be a fókuszt, valójában ez már mind-mind a jövőért történik; most dől el, helyesebben fogalmazva most dönthetjük el, miképpen, hogyan akarjuk a következő kört indítani. Ahol a Vénusz, ott az öröm is, ezt mindig tartsuk szem előtt: a lezárás, a múlt folyamatainak megértése nem kell zsebkendőfogyasztó-szomorkodós kesergés legyen; benne munkálhat a jó érzés, a megelégedettség, a harmónia minden öröme.
Amúgy meg hogyan búslakodhatnánk, ha a Táltos Paripa hozza el a csodálatosnál csodálatosabb csillagszórókat, varázspálcákat, kozmikus búgócsigát: mindazt, amivel meg tudjuk oldani múltunk tükréből jövőnkbe vetülő feladatainkat? Ezzel a „minden, de minden rendben van” érzéssel, a magas, égi erők általi megtámogatottság biztos tudásával szívünkben élhetjük meg a valódi egység-élményt, amikor érezzük és tudjuk, hogy a Nagy Egész alapvető építőkövei, szerves részei vagyunk, nem lecserélhető fogaskerekek egy gépezetben, hanem életadó sejtek a nagy, lüktető-lélegző organizmusban.
A ráhangolódásban segít a Szűz telihold, péntekre virradóan kora hajnalban (vagy késő éjszaka – megközelítés kérdése…) áll szemben Nap és Hold, aktiválva a Szűz-Halak tengelyt, ami a külső-belső rendezésről szól. Persze ne kínos-stokizós rendre gondoljunk, hanem a kellő időben megtett valódi tettekre; a rend valójában időbeli és nem térben értelmezendő kategória. Ezen az éji órán átélhetjük, átitatódhatunk annak információjával, amikor a belül és kívül meglévő rend szintézisbe kerül, kiegészül; az egyik a másikat emelve húzza magával. A következő napokra tökéletes ráfordulás egy ilyen telihold; ismét rácsodálkozhatunk, mennyire tökéletesen van összerakva a világunk, köszönet és hála érte!
képek: www.pinterest.com
