Tegnap végigszaladtunk az önsajnálat csapdarendszerén. Amikor érzed, kezdesz ebbe az irányba csúszni, a következőkkel tudsz segíteni magadon:
Először is kimondod önmagad előtt, hogy ez a helyzet. Beismered, valamiért úgy alakult, jó ötlet sajnálni, sajnáltatni magadat. Itt a nyakon csípés első lehetősége: miért teszed, miért tetted ezt? Mitől alakult ki a hiány érzése? Tolass vissza képzeletben, hol volt a pont, ahol letértél a vágányodról, mi történt, amikor az apró kisiklás elvitt az önsajnálat erdejébe?
Ez a lépés már legalább felerészben megoldást ad a megértés útján. Az ember, mint csillaggyermek, mint kozmikus létező nem úgy van kitalálva, hogy sz@rban hemperegjen és folyamatosan köpdössön fölfelé, ami alá aztán odaállhat köpetszüretelni. Tudattalanul viszont eltévelyedhetünk, de pontosan annyi energia visszatérni, mint elbitangolni. emlékeztessük magunkat, hogy a döntés, az irányítás mindig a mi kezünkben van. Lehet főnökünk, kormányunk és anyósunk, ők semmi fontosban nem tudnak dönteni az életünket illetően. Ezt véssük be és tudatosítsuk.
Válasszuk le magunkat arról az örökzöld divathullámról, ami kohéziós erőként tart össze közösségeket és szeánsszá emel sérelem-dédelgetéseket, ez ez út zsákutca. Lehet, hogy márvánnyal burkolt és díszkivilágítás is működik mindkét oldalán, de attól, hogy szép a zsákutca, még nem visz sehová. Erre is emlékeztessük magunkat.
Emlékezzünk arra is, semmivel nem kíván több energiát önmagunk virtuális seggberúgása, mint passzív sajnálata. Igenis tartozol magadnak azzal, hogy felemeled a fejed és mész tovább. Ugyanannyi erő nagy levegőt venni és meghozni az elhatározást, bármi is történik, nem adod fel és mész tovább. Az összegörnyedt kérdőjel-embert egyetlenegy mozdulat választja el az egyenes gerinccel, büszke tartással haladó társától. A mozdulat megtétele pedig belül született döntés eredménye. Ez a mondat a mai szösszenet legkomolyabbika: tudományos kutatások igazolják, hogy az egyenes hát, felemelt fej és kidüllesztett mellkas elkezdi turbózni az endorfintermelést, ha pedig beindul a boldogsághormon-gyárunk, ugyan minek sajnáltatnánk önmagunkat? Ugye?
utóirat: az önsajnálkozás szót nem ismeri a program. Ő sokkal optimistább nálam, azt feltételezi, csak másokon tudunk sajnálkozni.
kép: www.pinterest.com
