A hétvégi óraátállítás kapcsán ébredtek a következő gondolatok:
- Vajon a 2021-es, jelen ismereteink szerint végleges döntés után „nyári,” vagy „téli” időszámítás szerint fogunk élni?
- mennyire szolgál bennünket az idővel való barkácsolás? Vajon miért nem jöttünk rá már réges-régen, hogy ez az egyik legnagyobb önbecsapás?
A minap szembe jött egy cikk, ez azt állította (nem ellenőriztem le…), hogy évente, fejenként 450,-Ft spórolást hoz ez a manőver. Vajon ez tényleg megéri? Ha spirituálisan értelmezzük az óratekergetést, akkor miben különbözik a pengő milpengővé silányításától, ami végül hiperinflációhoz vezetett? Vajon emberként meddig hányhatjuk a fittyet nálunk nagyobb, erősebb és bölcsebb erők felé? Óhatatlanul beugrott a parlagfű. Ma a felnőtt lakosság jól mérhető hányada allergiás az ő pollenére. Ez a növény – vélhetően – nem járt konditerembe az elmúlt két-három évtizedben, és szteroidos pollentuningolókat sem szedett nyakra-főre. Nem ő vált turbóártalmassá, mi gyengültünk le. Eredmény: a régen gyógynövényként számon tartott parlagfű nem csak irtandó, de ennek mellőzése esetén vaskos bírság is érkezik a szemfüles, drónnal kutakodó hatóságtól. Ha érintett vagy és a növény virágzásának idején a te orrod is folyik, ne vedd magadra; nem te vagy az okozó, csupán okozat és elszenvedő. Az eredő korábban és mélyebben rejlik.
Vajon meddig tudunk büntetlenül (értem az alatt, hogy súlyosabb következmények nélkül) bűvészinast játszani Földanyán? Meddig provokálható a Természet türelme? Igen, tudom, már így is érte az emberiséget pár találat, de ha a Föld le akarná radírozni a humán réteget, mint nem kívánt parazitát, megtenné egy szemvillanás alatt, abban biztos vagyok. Mi kell még az ébredéshez? Vajon mikor jön meg az eszünk, ami már nem csak a hideg logika és a „tudományos” igazságok félembert szülő, börtönbe záró racionalitását fogadja el egyeduralkodóként? Mikor értjük meg, hogy a szívünkkel gondolkodva még jól is kijöhetünk a változásokból, nem csak a túlélésre gyúrhatunk? Tudom, ezek költői kérdések. Mégis, az óraállítgatás kapcsán rémlettek fel, remélve, hogy nem rémséges kifejleteket mutatnak meg. Óhatatlanul azért eszembe jutottak nem is olyan régen természetesnek vett „anomáliák:” DDT, műtrágya, nőkre nem kiterjedő szavazati jog, stb. És nem a „sötét” középkorról beszélünk.
Tudom, ezek csak fel-fel dobott kövek kérdések, nem vagyok megváltó, nem is áll szándékomban belefeszülni. Ellenben azért hajigálom, hogy – ha tehetem – egy icipici résnyire nyissam a szemedet. Vélhetően nem vagy jogalkotó, vagy a döntéshozó mechanizmus csúcsragadozója legfelső rétegében helyet foglaló személy. Ne várd el magadtól, hogy a rendszerre hass általános szinten. Nem könnyű. Mit tehetsz mégis? Igen, már tudod, hiszen oly’ sokszor beszéltünk róla: egyedi, mikroszinteden tegyél, változtass – kerülj közelebb a normális minőséghez. Hogy mi a normális? Ami összhangban munkálkodik a kozmikus energiákkal, ami harmóniát ad, ami természetes. Nem képmutató módon, mint a svédek tették, mikor bioüzemanyagot pöfögtek, cserébe Brazíliában irdatlan erdőkárosítások szolgálták a skandináv mosolyt. Ne érts félre, szeretem a svédeket, de ez épp annyira egyoldalú, mint elektromos autóval feszíteni, amit széntüzelésű erőművel termelt árammal töltesz fel. Nem pöfögsz – ott és akkor. De az ökológiai lábnyomod nem lett kisebb. Ébreszd fel a vágyat, találj vissza a valódi útra, ami tartósan, békésen és harmóniában járható. Utópisztikus, aláírom, de ne adjuk alább az elérhető legjobb megoldás megcélzásánál.
kéepk: www.pinterest.com
