A hét utolsó napján érkezik meg a lassú léptű Szaturnusz a Vízöntő asztrológiai jelébe. Sokan, akik a riogatós hagyományos asztrológia emlőin nevelkedtek, most megkönnyebbülve sóhajtanak fel, mert az otthon, az általa uralt Bak jelében lépdelő gyűrűs bolygó talán túl mélyen bevésődő tapasztalásokat hozott. Egyik nem rosszabb a másiknál, csak más – az energiák különböznek. De nyugi, aki nem szerette a Bak Szaturnuszt, ne gondolja, hogy közel harminc nyugodt év következik, mire az újabb kör megtétele után ismét ideér a Szati: meglepő hamar, már az idei év közepén visszatér kicsit, mert már készülődik némi retrográd mozgásra, de ez egy másik mese lesz majd a maga idejében. Addig viszont időnk és alkalmunk is bőségesen adatik rendbe tenni a Bak Szaturnusszal kapcsolatos vélekedéseinket és érzelmeinket.
A Vízöntőbe érkező Szaturnusz érthetően népszerűbb megítélés alá esik: a tudás és a tapasztalat működtetése által megkönnyebbülünk, felszabadulunk. Mi vezet el ezekhez a csodálatos és kulcsfontosságú minőségekhez? Az alázat, az önfelvállalás, az életünkbe és sorsunkba való beleállás. Kapkodás helyett a mély és tartós cselekvésekre érdemes összpontosítanunk (2023. márciusáig jár itt a Szati), bőven kapunk időt megélni és valóságunkká emelni ezt a szépséges energiát. A bennünk élő, általunk összegyűjtött tudás felszabadít. Amikor szűkös, bezárt, kényelmetlen helyzetbe kerülünk, emlékeztessük magunkat, hogy ott a varázseszköz a zsebünkben. Kerüljük el a pánikot; tudjuk, hogy csak érte kell nyúlni, használni kell – és máris kiszabadulunk. Ebben a ragyogó mintázatban sok-sok korlátunk alapjait moshatjuk alá és változtathatunk oly’ módon, mint egyébként ritkán. Amúgy is a változásokról, pontosabban fogalmazva az általunk elindított, bennünk megfogant és kiterjesztett változtatásokról szól a jelen korszakunk, ez még egy vastagított aláhúzást kap.
Jó tudatosítanunk, hogy a Szaturnusz nem csak a Bak jelének ura, hanem a Vízöntőé is – társulva az Uránusszal. Otthonról hazafelé – énekelhetné a gyűrűs bolygó, ha dalos pacsirta (és Varga Miklós…) lenne. Lássuk meg a relációt: minél jobban odatettük magunkat, annál nagyobb mértékű az elért szabadságunk. Keménynek tűnő, szigorú, de végtelenül igazságos és méltó egyenlet. Nincs mellédumálás, meg lécciléccilécci – amit letettünk az asztalra, az testesül meg a bennünk és körülöttünk munkálkodó erők felszabadító aspektusában. „Némi” tanítás is megjelenik itt, mert a Vízöntő önzetlenül, tisztán törekszik a meglévő tudás átadására. Igenis, vállaljuk fel és álljunk bele ebbe a szerepbe is, menni fog.
kép: www.pinterest.com