Kezdjük poéngyilkos módra: szuper dolgok. Esszenciálisan ennyit emeltem át a tegnap estéből, de azért lépjünk túl a távirati stíluson. Tavaly tavasszal a Csillagokkal táncoló nevű eseményen a tíz égitestet muzsikálta el a Tango Harmony, igen nagy sikerrel. Igazság szerint sokkal többször révedtem vigyorogva a dallamokban fürdőzés közben, mint azt illett volna és minden dal után, már taps közben zökkentem vissza, hogy hoppá, itt azért most meg kéne szólalni. Ezt éltem meg tavaly és gondoltam, idén majd a zakóval együtt magamra öltöm a profizmus köpenyét is és jöhetnek a szebbnél szebb futamok, én rendíthetetlenül állok a vártán és „konferálom fel” a következő zodiákus jegy sajátosságait, időnként kitérve arra is, miként ölt testet mindez a hangok csodálatos világában. Gondolhatjátok, a terv szép és jó mivolta ellenére halt hamvába. Írhatnám, hogy pont úgy bambultam és révültem, mint tavaly, de nem szeretek hazudni, ezért bátran vállalom, hogy annál sokkal jobban. Most már – ha nem is elvárásokat, elképzeléseket azért hoztam magammal, melyik jegy milyen formába álmodódik – hogy borzasztó magyartalansággal szemléltessem az alkotói folyamat szépségét -, de mindez a keretesség szertefoszlott.

Az esemény hivatalos kezdete előtt fél órával érkezve a próba hangjaiból gyöngyszemeztem, magamban tangó-bingónak nevezve a tippjátékot, hogy vajon ez most az-e az évkörön, amire gondolok. Büszkén mondhatom, hogy 75%-os pontossággal bejött, de ez a zenekar érdeme az égiek vezettetése által. Tegnap este többször nevén neveztem az „isteni szikra” minőségét. Az est tizenkét muzsikájához megelőzően igencsak rövid, érzésszintű karcokat írtam Katának, aki válaszul megerősítette, hogy ilyen zenéket állítanak össze és próbálnak erre a ragyogó februári alkalomra. Ennél több előzetes egyeztetés nem történt köztünk, így számomra is (mérhetetlenül kellemes) meglepetés volt valamennyi dal. De hol itt a szikra, ami ráadásul isteni? Vajon mitől működött olyan jól minden? Hogyan lehet, hogy egy-másfél rövid tőmondatos leírásból varázslat születik? Miért tudtam vigyorogni, ahogyan kibomlottak a dallamok és a szavak korlátozó-beszűkítő börtönénél jóval magasabbra szárnyalva festették le, miről is szól – valójában és magas szinten – egy-egy égi szelet? Ez az, amire ok-okozati választ nem is érdemes keresni, itt, kérem szépen, varázslattal állunk szemben, pontosabban a mágia hozadékát élvezzük.

A zenekar ihletettsége egészen bizonyos, hogy kozmikus inspirációt (is) kapott, így tudom csak elképzelni, miként jöhetett létre egy ennyire helyén való, pontos és precíz program. Zárójel: ha valaki asztrológiát vagy asztrozófiát tanul, tökéletes zenei illusztrációként tudná használni ezt a tizenkét muzsikát – ebben az előadásban. Utólag visszagondolva az Art’s Harmony Studioba vezető második vagy harmadik lépcsőfok tájékán hagyhattam el a magammal hozott profizmust, csak az illúzió úszott velem és mára virradóan meg is érkezett a „miért:” egészen egyszerűen a dallamok világának magas szintű működtetésénél az ember gyermeke, legyen bár asztrozófus, csak az impresszióit, az aktuálisan kapott sugallatokat mondhatja ki, mert annak van helye. Csodálatos este volt, köszönöm!

képek: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest

Share This