A mai kor embere, hacsak életvitel-szerűen nem kuckózik egy otthonos barlangban, nehezen tudja elkerülni a fülébe, szeme elé kerülő híreknek nevezett véleményeket. Egyöntetű sajátosságuk az érzelmeiddel játszadozás. Teljesen mindegy, miről szólnak, sugallják feléd: fontosak, sőt, minden másnál lényegesebbek.

Ha ezt figyelmen kívül hagyod és nem foglalkozol velük, kőszívű troll vagy Középföldéről (annak is keleti végeiről, jó esetben Mordor-külsőről…), de hogy nem ember, az bizonyos. Nem szükséges hozzá a józan paraszti észnél több: ilyen információ-cunamiban fizikai képtelenség megfelelni valamennyi követelőző hangnak.

Egészen egyszerűen a nap huszonnégy órája is kevés lenne hozzá, ezért ne is törekedj rá, ha jót akarsz.

Első lépésként értesd meg, ezek a hangok folyamatosan szólnak, fő céljuk önmaguk értékesítése, ami meghallgattatásuk által valósul meg. Nem fogak elhallgatni; azaz önmaguktól sosem hagynak békén. Neked kell megálljt parancsolnod. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha érdekes, izgalmas, színes dolgok csábítanak, a sajátod pedig akkor éppen szürke és unalmas (a felszínen csak, persze).

A rád ömlő dömping, mint harsogó zaj vesz körül. Ha meg akarod hallani a lényeget, hegyezd a füled. És persze kapcsold le a zajforrásokat, sokat segít.

Ha nincs jelentősége rád vonatkozva valaminek, hagyd nyugodtan figyelmen kívül.

Talán nem leszek ezzel a sugalmazással népszerű, de nem érdekel. A nagy empátia, a másokkal együttérzés, a világ minden szegletébe eljutó aggódó tekintet nem ad valós segítséget senkinek. Egyedül téged apróz fel, mint termesz a fatönköt.

Korunk nagy spirituális tanítója (bár nem így ismerik a legtöbben), Kimi Räikkonen szájából hangzott el a következő bölcsesség: „Leave me alone I know what I’am doing!” Szabad fordításban: „hagyj békén, tudom, mit csinálok.” Imádni való finnünk ezt vezető pozícióban mondta a rádióba csapata aggódó és aggodalmaskodó tagjainak. Folyamatosan tájékoztatták, ki hol tart, milyen az idő; elképesztő infódömpinget öntöttek rá.

Nyilván mémmé vált a mondat, de a röhögés és a más versenyzők által csak vágyott tökösség és odamondás mögé kevesen néztek. Mi is ez? Összeszedett és koncentrált vagyok. Megyek előre, a cél felé. Tudom, hogy az élen vagyok. Hagyjatok békén, nem kell a sok-sok infó, ami -talán – érdekes, de lényegtelen. Merj szembe fordulni a fősodrattal. Amire nincs ráhatásod, az leginkább energiáid megcsapolására alkalmas, másra nem.

Érdemes ráhangolódnod a koncentrációra. Amikor összpontosítasz és figyelmedet fókuszálod, a sok-sok talmi és tingli-tangli minőség fókuszon kívülre kerül. Éppen ez a cél. Értsd meg, lásd, fogd fel: attól nem válsz szívtelenné, ha nem ejtesz krokodilkönnyeket a Madagaszkáron éhező szárnyas mókusokért, vagy a lamantinok csorbuló éneklési jogai miatt.

Akinek szívügye, az oda tereli energiáit, legyen az az ő terepe, te ne szóródj szét. Élet-, lét- és kulcsfontosságú megtanulnod egyszerűsíteni, ajtókat becsukni, ha kell. Ez ad ugyanis alkalmat a zaj csendesítésére és annak észrevételére, mi is számodra a valóban fontos.

Amikor híreket nézel, hallgatsz, találd meg, miről is szól az valójában és ne a bemondó által sorolt szavak sugalmának láncaiban vergődj. Amikor hosszan értekeznek a fél évszázada nem tapasztalt gyenge méhészeti év miatt, akkor találd meg, miről nem beszélnek. Ez a legfontosabb. Aki ismer, tudja, Micimackóval – mézfogyasztási oldalról – közeli rokonságban vagyok; ha valami érzékenyen érint, az a mézellátás elbizonytalanulása, de mégis: nem biztos, hogy ott az elásott kutya.

Újra a sporthoz: ha láttál kézilabdamérkőzést, ismerős lehet a következő mondatszerkezet. Béla elvitt egy embert balra, Dezső jobbra és középen megnyílt a hely Alfrédnak, aki besétált a hatosig és köszönte szépen, belőtte a gólt, mert hülye lett volna ajtó-ablak helyzetben hibázni.

A hírek embert visznek el – elterelik a figyelmet a fő akcióról. Példánkban sem Béla, sem Dezső nem kötötte a védője orrára, hogy nem ő a veszélyes, hanem az akkor még a pálya közepén kocogó Alfréd, aki a kellő pillanatban vált sprintbe és lő gólt. Ők adták a látványos mozgást, minden szem rájuk figyelt.

Kerüld el a fenti hibát, lásd meg a rejtett mozgásokat, a felszín alatti motívumokat.

Amikor a tengeralattjáró kapitánya semmit nem lát a periszkópon át, mert köd, vagy sötét éjszaka van, a radart használja. Ez az eszköz még többet mutat meg, mint amit puszta szemmel és távcsővel észlelne.

Emlékezz: benned is ott a lokátor, a megérzések, intuíció, ösztön, értékrended. Támaszkodj rájuk, mert segíteni hivatottak.

kép: pixabay.com

 

kellő összpontosítással célt érsz – nélküle akár sérülést is okozhat a nyilacska (is)

Pin It on Pinterest

Share This