2020. Júl 07. 0

Miért hálás asztrozófusnak lenni?

Nos, több okból is. Kezdjük mindjárt a legelején, ahogy Lord Byron nyomán Szerb Antal tette a Pendragon-legenda indításánál. Első és legfőbb oka: nem kell „rossz” dolgokat közölni, jöjjön bárki hozzám és rendelkezzen bármilyen születési képlettel. Nincs feszélyező érzésem, hogy „szerencsétlen” „delikvens” tőlem tudja meg, ebben az életben füstöltek a jómódhoz, boldog párkapcsolathoz, gyerekhez, örömteli munkához fűződő álmai. Miért is? Mert az asztrozófia nem tesz ilyen típusú, determináló kijelentéseket. Miáltal maga a tudomány (vagy művészet, hobbitosan szólva – ők mondjuk a pipafű élvezetéről írták ezt a kifejezést…) nem zár ki semmilyen területen elérhető vágyat, így annak „működtetője,” azaz az asztrozófia mozdonyvezetője, az asztrozófus sem teszi ezt meg. Bármilyen szándékú is, az előző metaforát tovább gombolyítva a sín visz egy irányba. Kattoghatunk ide és oda a váltókon, de nem juthatunk és nem is jutunk soha el a fekete magokat vető kijelentésekig, hogy például: „kedves hölgyem, ezzel a képlettel magácska felejtse el erre az életre a pontpontpont minőséggel kapcsolatos rózsaszín, habos álmait.” Ilyet ugyanúgy nem tesz az ember – mint asztrozófus -, ahogy más autóját sem karcolja végig kulccsal, amint azt Travolta érzékletesen illusztrálta a Ponyvaregényben.

Minden tiszteletem a szonográfusoké. Részeltetek abban a szerencsében, hogy kis hazánk egyik legeslegjobb szakemberét ismerem, hozzá jártunk várandósság alatt. Nos, az ő szájából hangzott el megkönnyebbült sóhaj formájában: „olyan jó, hogy (ez alatt a vizsgálat alatt – a szerk. megjegyzése) nem kell rossz dolgokat mondanom.” Igen, az ő hivatásában egészen egyszerűen elkerülhetetlen, hogy tényeket közölve rossz híreket adjon át a biológiai jeleségek tolmácsolójaként. Többek közt ezért sem ultrahanggal végzem a munkámat… Szerencsés vagyok. Ettől megóvott a Sors, a jósorsom. Tudod, a képletedet nézve nem futhatunk spirituális vetélésbe, fejlődési rendellenességekbe, sem egyéb, fekete félelmekkel kibélelt területekre. Sokszor leírtam: energiákat (vagy ha úgy tetszik: adottságokat) kapunk, amik alacsony, vagy magas szintű működtetése rajtunk áll. Nyilván adódik olyan területe életednek és sorsodnak, ahol több erő kifejtése vagy más megközelítési irány vezet el a célodhoz, de nincs veszett fejsze. Pont ezért javaslom: aki rád olvassa a kizáró tutit – nem biztos, hogy nem érdemes világgá szaladni ennek hallatán. Direkt írtam kettős tagadást, így erősítve az állítást. Egészen egyszerűen ez nem így működik, de „tekintélyszemély” szájából hallva (akiről azt hiszed, többet tud nálad önnön sorsodról) önbeteljesítő jóslattá válik és a dominók dőlni kezdenek… Egészen addig, amig be nem teljesedik, ezzel fényezve a „guru” hitelességét egóját.

Asztrozófusnak lenni: hálával végzett jutalomjáték, nagyjából a színészek élhetik át a szerepálomnál, vagy a muzsikusok a kedvenc műveik előadásakor. Nincs két azonos ember, sors és képlet. Az időnként nekem szegezett kérdésre, miszerint: nem égsz ki, nem lehet ebbe belefásulni, nem terhel agyon? Pont itt a válasz. Rövid, tömör, velős. Asztrozófusnak lenni kegyelem.

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!