Jó lenne, ha annyire tökös volnék, mint szeretném. De tényleg. Jó pár hónapja, talán már fél éve is, hogy a szemem elé ugrott egy cikk, amely Bruce Dickinson és bandája szarajevói kiruccanásáról szólt. Ha rákattintasz a dőlttel és vastaggal szedett linkre, el tudod olvasni – felettébb javaslom.
Emberünk nem akárki, talán már hallottad a nevét. Igen, az Iron Maiden frontembere, de emellett hivatásos pilóta, amúgy meg hatvan fölött lazán kiénekli a capella egyik legismertebb balladáját, szóval nem kispályás. Számomra etalon-minőség, az volt tizenéves koromban is.
Akkoriban, a kilencvenes évek második felében nem volt divat rockernek lenni. Akkor ment az alter, a punk, a cipőbámulós zenék, a kinyúlt körtkobéines pulcsik és a zsíros haj életuntsággal, borostával. Nem az én világom. A heavy metal visszahúzódott; a Fehérvári úti Riff-Röff klubba olyan zenekarok jártak a két sor raklapból ácsolt „színpadra” koncertezni, akik korábban és később is művházakat, kisebb csarnokokat töltöttek és töltenek meg.
Adalék, hogy gyakran roadok nélkül érkeztek, saját kis kezükkel cuccolva be és ki. Hőskor volt – nekem, nekik valószínűleg a sötét középkor, de mit tegyek, akkor voltam fogékony fiatal; nem cserélném más(kor)ra. A hosszú haj is ide datálódik; bár érettségi után érkezett egy behívó, amiben szívélyesen invitáltak kilenc hónap olajbogyóskodásra, a vágást megsirattam.
Tizenegynéhány év után újranövesztve mintha a régi arcomat kaptam volna vissza: megfogyva (megőszülve, ezt is írd le, b@zmeg kérlek…), megritkulva, de törve nem.
De vissza a tökösségre. Jó, ha magasan van a léc. Jó, ha olyan etalonok, „hősök,” vezérlő minőségek vannak előtted, akikre fel, azaz felfelé tudsz nézni. Nem kell neked is azzá válnod. Én tizenévesen is bekucorodtam volna egy plató sarkába, fejemre húzott sátorlappal, ha lőnek körülöttem, de akkor is: olyan jó „elképzelni,” álmodozni, hogy igen, én is olyan erős, bátor és rettenthetetlen vagyok. Ez az azonosulás valós emelésre képes.
Vedd észre: a realizmus legnagyobb veszélye, hogy lenyesi a szárnyaidat. Ha nem mersz nagyot álmodni, garantáltan maradsz a trágyadombon. Ha nem felefelé irányítod a tekinteted, soha nem látod meg a Fényt, a csillagokat.
Ne higgy a cinikusoknak, a kiégetteknek. Csak irigyek, mert ők már arról is lemondtak, hogy álmodjanak. Vezesd magad mindig vissza a naiv, csodát váró, rácsodálkozó minőségedhez, gyökerezzen az bármely életkorodban.
Itt rejlik a tökösség megélése. Tökös vagy, mert nem szégyelled és nem átallod azt tenni, ami nem korszerű, teszel a megfelelésre és ha kedved tartja, énekelsz, mikor mindenki összepréseli a száját. A tökösség mértéke fordítottan arányos a birkasággal; vagy az egyik értéke magas, vagy a másiké, de tökösnek lenni és mindenkinek mindig mindenben mindenáron mindenhol és mindenkor megfelelni – nem megy. Ne is próbáld.
Nézz vissza: azok, akikre saját fogékony fiatalságodban felnéztél, meg akartak-e felelni a kormánynak/adóhivatalnak/szomszédnak/anyósnak? Mérlegképes könyvelők (nem bántás, csak példálózás a stabil és kiszámítható munkaerővel!) vezettek utadon és formálták jellemedet? Ha igen, akkor úgyse itt lefetyeled el szabad perceidet, hanem kaktuszos oldalakat, bonsaiosokat nézegetsz, netán zenkertes csoportokat görgetsz. Legyen benned rock, vagányság, tökösség.
Emlékezz: az agyoncsépelt „tökösség” nemtől (kortól, bőrszíntől, vallási hovatartozástól, szexuális irányultságtól) függetlenül tiéd; nem szükséges saját tulajdonú herékkel rendelkezni hozzá. Analógiásan gondolkodva úgyis világos már előtted, miről szól a mai mese.
Egy időben – ami szerencsére talán már elmúlt – szlogenesedett a „merjünk kicsik lenni.” Ennél nagyobb baromság, azaz veszélyesebb önbecsülésromboló és kishitűsítő energia kevés van. Ha ilyet hallasz, úgy engedd el a füled mellett, mintha számodra ismeretlen (és abszolút érdektelen) idegen nyelven folyna társalgás.
A mesék is arra szolgáltak: emeljenek, fényt árasszanak; mutassanak rá: ott a gyerkőcben a kicsi királyfi, aki képes elnyerni a király leányát és fele királyságát. Nem arról szól, hogy tanulj szorgalmasan, alkudj meg és olyan multinál helyezkedj el, amelynek az iparága a mostani ismereteink szerint a 40-45 év múlva esedékes nyugdíjazásodig prosperál.
Ha netán ilyen „mesekönyv” akadna a kezedbe, hamar dobd el; legjobb, ha a szekrény mögött landol. Szerénységgel soha senki nem jutott egyről a kettőre, alázattal igen. Aki tökös, nem szerénykedik, ám alázattal járja útját. Mint te.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
