Miért jó megölelni a másikat, még ha korábban ezt nem is szoktuk meg?

Pénteken lép át a Kos asztrológiai jelébe a Vénusz és március első napjaiig itt is járja égi útját. A Kos – többek között – a kezdet erejét is testesíti. Az ide érkező Vénusz segítségével nemcsak új emberi kapcsolatokat tudunk kiépíteni, de a meglévőkben is emelő erejű változásokat eszközölhetünk. A Kos zodiákusát uraló Mars bolygó a változtatást, mégpedig a jobbá tevő, emelő erejű átalakításokat ösztönzi. Ez az inspiráció támogatja az esetleg leült és ellaposodott viszonyaink felpezsdítését, amikor a lerakódásokat kirázzuk és új életet árasztunk ember és ember szövetségébe. Engedjük el a Koshoz tapadó agyatlan, fejjel falnak rontó barom tévképzetét és töltsük be helyette a lendületes, előbb gondolkodó, majd cselekvő minőséget. Ezt tölti ki harmonizáló, szépre, jóra és egyensúlyra törekvő színekkel a Vénusz. Ha szabad kerékbe törni édes anyanyelvünket, akkor „kosikus” sajátosság az áldozat, mégpedig az önként meghozott-felvállalt áldozat, amelyik mindig, óhatatlanul és automatikusan áldássá válik. A másikért, a vele való szeretetteljes kapcsolatért most hajlandóak vagyunk nem csak annyit tenni, ami elvárható, hanem jóval többet. Lépünk egyet a másik felé, kinyújtjuk kezünket, hogy emeljük őt. Nem fájdalmas, amikor belénk kapaszkodik, de valami egészen jó vár ránk ezáltal.

A Kossal szemközt elhelyezkedő Mérleg cikkelyének éppen a Vénusz az uralkodó princípiuma. A polaritás mindig a kiegészülést, a teljességre törekvést ösztönzi. Nyugodtan engedjük meg magunknak, hogy örülünk a másiknak, merjük megölelni, még ha ez korábban nem is volt szokásunk. A változtatás csak jót hozhat, és miért ne léphetnénk fel kezdeményezően, ha már egy értékes kapcsolatunkról van szó? Ugye?

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest

Share This