2020. máj 19. 0

Miért jó rányitni a másikra az ajtót, avagy mit hoz az Ikrekbe lépő Nap hava?

Szerdán érkezik meg az Ikrek asztrológiai jelébe központi csillagunk, a Nap. Hogy rohan az idő: az utolsó tavaszi szelet következik, pedig mintha csak most kezdődött volna a kikelet. Hagyományosan ebben az időszakban már féktelen tobzódást láthatunk és élhetünk meg. A nappalok hosszúak, meleg van, virágillat száll, szerelem dalol és az öngyilkosjelölt is leakasztja nyakából a kenderkötelet. Az Ikrek a felfedezésre hív, a megismerésre csábít: nyújtja kezét, hogy gyere, nézd meg ezt, kukkants be ide is, oda is – egyszerűen csordultig idd magadba mindazt, amit e világból befogadhatsz. Ilyenkor nehéz a seggünkön megülni egy helyben maradni; jönni, menni támad kedvünk és ez jó. Pont így működünk szinkronban a kozmikus energiákkal, így testesítjük meg az Ikrekbe érkező Nap bugiját. Emlékezzünk: születési képletünkben a Nap jelöli cselekvő énünket. Amikor ebben a zodiákusban tranzitál Naprendszerünk névadója, óhatatlanul azonosulunk vele; kíváncsivá, nyitottá, érdeklődővé válunk. Lehet, még azt is felhívjuk, aki hónapok óta eszünkbe sem jutott.

Azt azért tartsuk szeme lőtt, hogy az Ikrek nem egy csélcsap energia, nem „csak úgy,” öncélúan nyílunk ki a világra. Minél többet látunk a világból, annál több viszonyítási pontot alakítunk ki. Persze ne társasutazásra és kipipált országokra gondoljunk: a fokozódó megismerési vágynak engedve tágul a valóságunk – azzal, hogy több mindenről szerzünk információt, magunk mögött tudhatjuk a beszűkültség minden hátrányos vetületét. Aktuálisan szemlélve kevés ennél jobb történhet velünk, azért is érdemes pezsegni, jönni-menni. Nyilván az anyag világában hozott, jogi erővel bíró szabályok is vannak, de miért ne építhetnénk olyan valóságot, ahol a kecske maradéktalanul jóllakik, a káposzta pedig – köszöni szépen – üdén zöldell tovább? Hangsúlyosabbá válnak emberi kapcsolataink is: akit nem hívtunk fel a késztetés ellenére, nyissuk rá az ajtót! Leheljünk életet az egymás közti fényszövedékbe, mert ez a háló tart meg mindannyiunkat. Attól, hogy egy ideig nem lehetett fizikai értelemben megközelíteni a másikat, még nem sorvadtak el a kapcsolatok apalapjai, de ezt ilyenkor tudjuk megerősíteni. Ezt a „munkát” egyébként nyugodt szívvel tekinthetjük a jövőre való felkészülésnek; talán csak hónapok kérdése és hasznos lesz.

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!