2017. nov 20. 0

Miért jó sajnálkozni és aggódni?

Sajnálom, ami veled történt és kicsit aggódom is érted. Ugye, milyen jóleső mondat, valaki van, aki átérzi a problémánkat és támogat bennünket. Illetve nem. Ma a sajnálatról és az aggodalomról esik pár szó és a legelején szeretném rögzíteni, hogy semmi új gondolatot nem tettem hozzá, nem eredeti, én is úgy kaptam, legfeljebb átcsomagoltam. Kezdjük a sajnálattal! Amikor sajnálsz valakit, akkor egyben lesajnálod is, energetikailag fölé helyezed magad, tudattalanul. Amikor sajnálod, hogy így vagy úgy alakult egy helyzet, abban benne munkálkodik annak az információja, te rontottál el valamit; egészen egyszerűen a „sajnálom, hogy így történt”-ben benne van a saját magad által elmulasztott tettek rossz lelkiismerete. Ez nem azonos a felelősség alóli kibúvással, de a te személyes hatókörödön kívüli dolgokért sajnálkozni egyenlő azoknak a terheknek a válladra vételével. Sajnáld, ha elmulasztottál valamit, de ott célszerű bocsánatot kérni inkább. Az egy őszinte gesztus (ha ki tudod mondani őszintén), amivel férfiasan felvállalod a történtekben való felelősségedet (ez a fajta felvállalás nemektől függetlenül férfias működés, hölgyek esetében is az).

Barátod elveszíti a munkáját, erre mondod neki: sajnálom, hogy kirúgtak. Te rúgtad ki? Nem. Zárójelben: ha igen, akkor meg úgyse sajnálod… Méltó vagy a sajnálatomra, azaz méltó vagy a szánalmamra, olyan megéléseken haladsz keresztül, amik elviselésére nem tartalak képesnek. Ez a „sajnálom” üzenete. Energetikai ikertestvére az aggodalom, pepitában így munkálkodik: aggódom érted, hiszen nem vagy képes megoldani az eléd került feladatokat. Aggódom érted, magamban lemozizom, ahogy belebuksz, előre vetítem a vereségedet. Képet alkotok róla, azaz megteremtem. Amikor az én belvilágomban megszületik a jelenet, ahol vereséget szenvedsz, már ott van a térben/morfogenetikus mezőben, ezáltal sokkal könnyebben érkezik meg a fizikai valóságba és testesül meg. Kevés dologgal lehet jobban gyengíteni szeretteinket, mint az értük való aggódással.

Tudattalanul kommunikáljuk a „kevés vagy te hozzá” üzenetét már az aggodalom érzésével is, amikor pedig a szánkkal kimondjuk, hogy „aggódok érted”, egyben ráolvasás-szerűen közöljük társunkkal kételyeinket a helyzet megoldásához szükséges kompetenciáit illetően. Egy embertestvérünkről feltételezzük, hogy túlvállalta magát, olyan élettervet, életeseményeket tárazott be, amikkel nem képes megbirkózni. Ezzel nem csak őt magát gyengítjük és alacsonyítjuk, de a lelkét/felettes énjét is, aki a leszületés előtt összeállította a jelen életben megtapasztalni hivatott energiák szalagját. Ez több mint tiszteletlenség.

De mi a megoldás? A hit és a bizalom. Lehetünk együttérzők és empatikusak, amikor jelezzük, akár ki is mondjuk társunknak, látjuk, megértjük és a valós súlyának megfelelő komolysággal kezeljük az életében felbukkant helyzetet, de egyben biztosan tudjuk, ott a zsebében a megoldás kulcsa. Tudjuk erősíteni, biztatni és az önmagába vetett hitét erősíteni úgy is, hogy kedvességünk megtartja, jólesik neki, ám nem éreztetjük önénünk (ego) által sugallt alkalmatlanságát sajnálat és aggodalom formájában. Látom és megértem, milyen nehéz ládát cipelsz, bizonyos, hogy igénybe veszi teherbíró képességedet, ám tudom, hogy az izmaid, a lelkierőd segít eljutni a célodhoz. Nem kezdelek el kételyekkel feltölteni, hogy mi lesz, ha sérvet kapsz, mit csinálsz majd, ha elejted a súlyt, biztos elbírod, nem kéne kétszer fordulni inkább, stb.

Segítség az, amikor biztosítjuk fénytestvérünket ajtónk nyitott állapotáról. Bármikor úgy érzi, kopogjon be, üljön le és egy nagy bögre frissen főtt tea mellett átbeszélhetjük, miként tud eljutni céljáig. Válhatunk edzővé, aki a számára legjobb módon képes motiválni a rá bízott sportolót. Ne akarjunk odaállni, átvenni a terhet, mert nem megy. Mi belerokkanunk, őt megfosztjuk a beavató élménytől, amit a siker vagy az esetleges bukás hoz. Nekünk nagyon nem lesz jó, neki meg még inkább nem, ráadásul szuper esélyt adunk, hogy megutáljon egy életre.

A sajnálat és aggodalom mintái generációkon át görögnek tovább; olyan ez, mint a szkarabeusz gombóca: először egy egészen kicsi darab sz@r volt, abból lett (a bogár méreteihez képest) óriási kupac sz@rgombóc. A különbség, hogy a bogár által görgetett tehéntrágya életet ad, a sajnálat és aggodalom életet vesz el. Nem, nem túlzás, kérlek, gondolj bele jobban. Gondolj bele jobban és emlékezz, bármikor dönthetsz másképpen, bármikor változtathatsz a magatartásodon, bármikor elengedheted a sajnálathoz és aggodalomhoz való ragaszkodásodat. Figyeld meg, milyen gyökeres és nagyszerű változásokat kapsz cserébe.

Köszönöm Paksi Zoltánnak a gondolatot, ami nálam elsőre biztosítékot vert, ám öt perces átfutást követően átformálta világlátásom eme szeletét.

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!