Azt hittem, erről nem kell írnom. Tényleg. Aztán mégis, újra és újra visszadobta hozzám a labdát az élet. Tessék, akkor itt vagyok, leültem a sejhajomra és pötyögöm a sorokat. Triviális, egyértelmű, nulla forradalmisággal. A lámpás mindenkinek felgyúl, ez van. Ha nem akarsz megvilágosodni, nyilván eltakarhatod a szemed, de miért tennél ilyet? Kezdjük is a megvilágosodásnál!

Az önismeret útján lépdelő embert időről időre, elsuhanó (vagy éppen csak tovavánszorgó – tempótól függ) kilométerkőként éri egy-egy felismerés, rácsodálkozás. Emlékszel, amikor összeáll a kép és rájössz, miként függenek össze történések, mintázatok. Csodálatos élmény, árukapcsolásban szállítja a megkönnyebbülést. DE! Az egész nem ér semmit nem sokat ér, ha és amennyiben itt megállsz.

Mi van? A felimerés kevés? Miről beszél ez az ember? Pálinkázott-e vagy almabort vedelt? Jogosak a kérdések, e sorok materializáláskor késő reggelt írunk és egy izmos presszókávé hivatott szaturnuszi energiákat erősíteni és támasztani az összpontosításomat. Tudatmódosító nélkül ismétlem meg: a rácsodálkozás, a megértés jó, de itt nem állhat meg a folyamat!

Tettek nélkül jobb lett volna maradni az „édes” tudatlanságban.

Kemény kijelentés ez is, aláírom. Gondold végig, kérlek: abban a pillanatban, hogy rájössz fontos, az életedre kiható összefüggésekre, helyzetbe kerülsz. Felelősséged ébred. Ekkor stuccoskodni, fejet a homokba dugni – nem való. Itt már nem beszélhetsz „hét én erről nem tudtam, nekem ezt senki nem mondta” módon. A tantusz leeste utáni nemcselekvés vétek önmagaddal szemben.

Két féléven keresztül hallgattam büntetőjogot, onnan az ismeret: nem csak akkor követhetsz el bűnt, amikor teszel valamit, hanem amikor elmulasztasz tenni (pl. cserbenhagyás, segítségnyújtás elmulasztása, stb.). Utóbbi kevéssé ismert, akár szét is tárhatnád a kezed, de most már késő. Már elolvastad, már tudod.

Forduljunk segítségért az analógiás gondolkodáshoz és vegyük elő kedvenc sportpéldázataimat! A csatár rúgott gól nélkül jöhet le a pályáról, meg is tapsolják, ha küzdött, akart. Ellenben a kihagyott ajtó-ablak helyzeteket nem bocsátja meg a publikum. Egyet se, többet meg végképp nem úszhat meg fújolás, neadjisten köpködés nélkül, szimultán verbális emlékeztetővel édesanyja legősibb mesterségére. Akarod ezt? Ugye, hogy nem?

 

 

Nem kell mást tenned, mint cselekedni. Ez a folyamat természete, a ledermedéssel akasztod meg a gördülést. Végül is nem azért foglalkozol önismerettel és járod spirituális utadat, hogy jobbá tedd az életedet? Nem sültgalambváró módon, hanem aktív, ráható jelleggel.

 

 

Emlékezz arra is: ha más tapossa ki az utadat, annak nincs értéke, a végén meg is gyűlölheted, mert elvette az általad el nem végzett (vagy nem általad elvégzett – amelyik szórend jobban tetszik) munka értékét. Nem küzdhettél meg édes verejtékkel az igazgyöngyeidért. Hidd el, nem nagy történet: ha ijesztő is, de görgesd tovább a dolgok rendje mentén a rácsodálkozást változtatásba – éppen ezért kaptál inspirációt hozzá.

kép: pixabay.com

szép, jó és kedves – de önmagában ettől még semmi nem változik meg: 

ahhoz tenned kell

Pin It on Pinterest

Share This