Ki kell irtani a közbeszédből a gyűlöletet!! Még több békefenntartó katonára van szükség! Küzdeni kell a kirekesztés ellen! – ugye, nem kell folytatnom a sort? Ezer és egy hasonló kijelentést felkiáltást hallasz, olvasol naponta. Amennyiben jószándékot feltételezünk a közlőkről (és miért tennénk másként?), akkor hamar eredményre jutunk: nincsenek tisztában az erő-ellenerő örök relációjával. Mit is jelent ez?
Minél nagyobb erőt feszítesz valamivel szemben, annál intenzívebben érzed az ellenhatást, avagy tégy próbát (de csak óvatosan!) a fejeddel és egy téglával/faldarabbal. Ha csak éppen buccolod, nem igazán fáj, egy ütésecske sajog, a komoly csapás dudort szül és napokig emlékeztet oktondiságodra. Amikor ellene mész valaminek – vezessen bár a legeslegjobb szándék -, azzal erőt adsz a minőségnek. Nézzünk más példákat: „harcolok a kilóimmal/a lustaságommal/a rosszabbik énemmel. Szerinted (és igen, őszintén): van esélyed? Emberi lényként a gyári kozmikus alapbeállításunk az állító-igenlő. Fárasztó valami ellen küszködni, egészen egyszerűen nem erre találtak ki bennünket.
Imádom Teréz anya gondolatát: „háborúellenes tüntetésre ne hívjatok, ha majd a békéért tüntettek, akkor szóljatok!” Ez esszenciálisan tartalmazza a lényeget. Ne valami ellen indulj keresztes háborúba! Jó/nemes/szép/támogatásra méltó ügyért fejts ki erőfeszítést! Az éhezés ellen harcolni – jól hangzik, apellál a kamaszos ellenálló/partizános/bellaciao-s énrészünkre, de nem szolgálja a jó ügyet. Minden éhezőt táplálni, élelmet juttatni a rászorulóknak – talán nem oly’ hangzatos, de szívesebben áll mellé az ember, mert komoly, igenlő, állító, segítő. Nem utolsósorban: tisztább tiszta. Amikor háborúban állsz, légy te a keresztes vitéz akár, nem egyértelmű, hogy tényleg a jó oldalon állsz. Ki kérdezte a másik felet? Amikor valamiért teszel, ott nincs legyőzött, nincs vesztes fél. Talán kevéssé látványos a sajtója, de ha ezen túl tudsz lépni, nyert ügyed van. Engedj meg egy erdei példázatot:
A Kerek Erdő lakói megorroltak a nyúlra. Túl hosszúak a fülei, a foga mindig nő és a húsvéti marketingje pofátlanul eredményes. Annyit susmognak a torzsarágóról, hogy az lassan nyúlgyűlöletté érik. Itt is, ott is megvernek egy-egy nyuszit, megtépik a fülüket, borzot rajzolnak a tojás mellé és így tovább. A helyzet kezd tarthatatlanná válni. Ekkor a mackó, mint a rendfenntartó szerv, kihirdeti: többé tilos a nyúlgyűlölet, akit mégis ezen kap, azt megveri, de úgy, hogy megemlegeti és attól koldul, már ha van kalapja és kalapot tartani képes végtagja. Véleményed szerint ezzel segít a nyúlnak? Lehet, ezután pokrócot dobnak alkonyatkor gyanútlan tapsira és úgy verik agyba-főbe, a végén fojtott torokhangon odavetve: „tudod, ugye, miért kaptad?”
A nyúl ráfarag, aki eddig semlegesen viseltetett irányában, most már az is gyűlöli, mert mi ez a kivételezés? Aki eddig sem csípte, megerősítést kapott, mert biztos tud valamit a nagyfülű, hogy kiemelt védelmet brusztolt ki magának; tuti, a medvét hordós akácmézzel kente meg. A korábban békés erdő kezd egyre élhetetlenebb hellyé aljasodni, ahol mindenki gyanakszik és intrikál. Ellenben: mi történt volna, ha bölcs mackónk felvilágosító-ismeretterjesztő kampányt indít a nyúl alaposabb megismerésének érdekében? Felkér egy neves rabbitológust, aki részletesen kifejti a nyuszkó sajátosságait szigorúan objektív megközelítésből, eloszlatva ezzel az őt érő előítéleteket.
Lehet, nem egy alkalomra szól, mert a mosómedve tompa, a lajhár kurvára átalussza az első gyűlést, a görény meg igazi tősgyökér, ő az akáctuskóba is beleköt, mert nincs rajta sapka. De mégis: az erdő lakóinak összessége megismeri a nyuszit és ez a szellemi tartalom húzza ki az ellenszenv méregfogát. A nyúlgyűlöletet tiltó és szankcionáló jogi rendelkezés ellenben konzerválná a tapsi üldöztetését. Miért fárasztottalak ezzel a baromsággal meséltem el mindezt? Világunk változik, talán a te figyelmedet sem kerülte el. Ha igen, akkor ne is olvasd tovább.
A változás egyik velejárója, hogy legkésőbb most érdemes – önmagad miatt – lecsatlakoznod az ellen/anti- kezdetű törekvéseidről. Ne az ügyet hagyd faképnél, egyszerűen csak transzformáld át a már korábban említett igenlő-állító formára. Ünnepélyesen szüntesd be nyúlgyűlölet elleni keresztes hadjáratodat és válj nyúlnépszerűsítő aktivistává, ha szívügyed. A tapsit nemhogy nem hagyod sz@rban; vedd észre, tapasztald meg: sokkal többet tudsz tenni érte. Borzzal is működik. Amikor valamiért dolgozol, egy körben állva kifelé irányítod az energiáidat, azaz a végtelen szabja meg határaidat. Az ellenfeszülős, antiműködős mintázatban a körön belül vagdalkozol, jó eséllyel saját bokádat sem kímélve, ez is lényegi különbség, amit a résztvevők jellemzően nem vesznek észre a nagy csapkodásban. Ne várj tovább az átállással, halld a változó idők szavát és lépj!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
