Most érkezett el az ideje egy fontos dolgot körüljárni. Visszatérő mintázatként kísért el évek óta a „tamáskodás”; gyakran hozzászólásban vagy privát üzenetben levezetve, miért nem lehet egy-egy égi helyzetet magas szinten megélni. Egy közepes méretű kosarat tudnék megtölteni a reflexiókkal, amikben az érintettek saját megélésükön keresztül vezetik le, miért okoz – kiragadott példaként – a retrográd Merkúr félreértéseket, egymás mellett elbeszélést és betétlapigényes közlekedési szituációkat.

Nem mondom, hogy ez valótlan, hiszen tapasztalások sora áll mögöttük, mégis, kérlek, vedd észre az elásott kutyát – ha mást nem, az orrfacsaró bűz árulja el, hová temettetett el a blöki teteme. Aki billentyűzetet ragadva megosztotta múltbéli, hasonló csillagállás alatt megélt pofonjait, nem tett mást, mint az ő paradigmáján (emlékszel: paradigma = szemüveg) keresztül szerzett impresszióit vetítette ki egy kozmikus rendszerre. Khmmm. Nem biztos, hogy ez mindig helytálló; régebben keringett egy vicc az autópályán szemben haladó egy (egy? ezer!!) őrültről. Az összehasonlítás persze sértő és túlzó, mégis, lásd meg a bibiket!

Első bibi: soha nincs azonos égi helyzet; minden egyes nap, minden egyes óra és pillanat egyedi és megismételhetetlen. A kriminalisztika azért (is) használja az ujjlenyomatot tévedhetetlen azonosítási eszközként, mert hiába élünk hétmilliárdnál többen Földanyán, nincs két azonos ujjbegy-mintázat. A nagymértékű hasonlóság ellenére is segítenek egyértelművé tenni az azonosítást az apró eltérések.

Pontosan ugyanez a helyzet a csillagos éggel és a bolygók járásával: hasonlíthat az aktuális pozíció egy korábbira, de ugyanolyan soha nem lesz, nem lehet. Mi következik ebből? Általánosítás, előítélet, önbeteljesítő jóslat minden kimondott és kimondatlan determináció, amit az égiekhez kötünk a múlt tükrére hivatkozva; innentől kezdve omlanak a valós(nak képzelt) alapok. Ha belátjuk-megértjük, hogy a hivatkozás gyökere fordul ki táptalajából, elérkezünk a második bibihez, akiről a következő bekezdésben fogok írni.

Második bibi: szubjektum, érzelmi töltetek esetében hitről, nem tényeken alapuló véleményről beszélünk. Nem különbözik a vallástól, a babonás félelmektől semmiben, amikor – például – egy Nap-Szaturnusz együttállásnál gátoltságot, tetteidet akadályozó gátakat emlegetsz. Ha te ebben hiszel, az egy hittétel, ha úgy tetszik, dogma. A dogma az, amiről még vitatkozni sem szabad, megkérdőjelezhetetlen alapvetés a vallási rendszerekben; nem véletlenül alakult ki a „dogmatikus” jelző a megváltoztathatatlan kijelentésekre. Zárójel: egy időben dogma volt a Föld lapos volta, aki kérdőjeleket tett a kijelentés után, miszerint a Föld lapos, elküldték melegebb éghajlatra, mégpedig máglyás verzióban, bónusz dimenzióváltással.

Hit – érzelmi kötödés. Ismersz olyan vallásos embert, aki a „piac”, azaz a számára elérhető rendszerek feltérképezése után tudatosan döntött arról, hogy a hindu, mohamedán, zsidó vagy református vallást veszi fel? Olyat látni, hogy egy eredendően kapott energetikából ki/átkeresztelkedik, megtér valaki, de ezek is mind-mind lelki-érzelmi folyamatok és ez így teljes mértékben rendjén való is.

Amikor te abban hiszel, hogy egy Nap-Uránusz quadrat esetében eluralkodik a világban az őrület, vagy marsikus aktiválódásokkor tombolni kezd az erőszak, ugyan miért akarnám ezt felülírni? Nem célom, nem érhet célt. Addig, amíg hiszel benne és érzelmeket táplálsz, nem hathat rád egy-egy bejegyzés levezetése, a „mi miért történik” láncolata (analógiák és logika szimbiotikus kéz a kézben sétája).

Nem vagyok hittérítő és nem is akarok az lenni, még ha el is múltak azok az idők, amikor ez a „szakma” gyakran nyárson sütéssel és megevetéssel járt együtt. Legyen meg a hited és őrizd is meg. Én például hiszek a dolgok megváltoztathatóságában, abban, hogy a világ jó és az ember fejlődik és nemesedik. Akkor is kitartok a hitem mellett, amikor a „hírekben” rémhírekben belezésről, robbantásról és társaikról esik szó.

Ha táplálsz magadban érzelmi gyökerű hittételeket bolygókkal, csillagokkal összefüggésben, nyugodtan tartsd meg őket, de ne várd el, hogy egy-egy írásom beálljon a sorba. Ahogyan a hindu nem győzködi az anglikánt a vallásának előnyeiről – és fordítva – úgy nekem sem szándékom „lehozni a szerről”, miszerint egy Plútó-érintettség esetében nincs más választásod, mint csőbombát fabrikálni és a tömött villamoson felrobbantani. Tudom, kiragadott és – időnként – durva példák, de ez megmarad.

Tisztázd, miben hiszel, mi az, ami belső értékrended szerint kedves és megingathatatlan. Amikor ilyen alapvetéseket cibálókat olvasol, ugord át nyugodtan, máskülönben leugrik az ékszíj (ugrás mindenképpen várható…). Minden másban kívánom, váljon hasznodra és épülésedre, amit itt olvasol; hidd el, a legjobb, segítő szándékkal írom. Imádok írni, imádom a csillagok világát vizsgálgatni és olyan csodálatos, hogy ezt a kettőt ötvözhetem. Ha kettőnk ütközne, nyugodtan tedd meg a tánclépéseket és őrizd meg érzelmi ragaszkodásodat, mert az a tiéd. Hidd el, soha nem akarnám elvenni tőled, legfeljebb tükröket helyezek el itt és ott.

 

kép: pixabay.com

magas labda – nem térítek, hiszen Te döntöd el, élsz-e vele

Pin It on Pinterest

Share This