Mert nem akarunk tanulni.
Mert túl kényelmesek vagyunk; elhittük, hogy tettek és érdem nélkül jár nekünk a kinyalt hátsó fertály.
Mert elhittük, hogy az ember eredendően lusta.
Mert nem használjuk józan paraszti eszüket fogként, amikor meg kéne rágnunk az elénk öntött szellemi táplálékot moslékot.
Mert elhisszük, hogy csak bábokként ugrándozunk e sártekén, azaz a. bábok vagyunk, b. a Földünk csak egy sárteke.
Mert elhittük, hogy jobb, ha mások, ha „szakértők” döntenek helyettünk.
Mert a kirakatokat fényesebbnek láttuk a csillagos égnél.
Mert elhittük, hogy az érzelmek csupán vegyületek és receptorok kémiai jellegű játékai, ezért ne vegyük őket komolyan.
Mert nincs az a mennyiségű fal, amibe bele ne vernénk fejünket.
Mert az elkerülhetetlent látva is sült galambot várni valamiért bocsánatosnak hittük.
Mert azt gondoltuk, nincs elég erőnk változtatni.
Mert eszünkbe sem jutott, hogy lehet nemet mondani.
Mert még most is azt hisszük, minden visszaáll a régi kerékvágásba, csak egy apró kisiklásban vagyunk éppen.
Mert állampolgárokként gondolunk magunkra ember helyett.
Mert a szavakból hidak helyett falakat építettünk.
Mert még mindig a lábunk elé nézünk, nem az égre.
Ezek a válaszok; csak igazítsd hozzá a kérdést.
kép: pixabay.com
