Nem is olyan régen írtam arról, mennyire nem való a spiritualitást, különösképpen a csillagok világát kifogások keresésére használni és a nem cselekvés fals indokainak alátámasztására alacsonyítani. Példa a legalsó polcról (ő a klasszikus asztrológiai kannás borok egyik legékesebbike): „képtelen vagyok koncentrálni, hiszen Vízöntőnek születtem.” Piros lap. Na jó, annyira azért nem szigorúan kezelve a dolgokat először csak két perc. Tétel: minden perc, amit „önismeretre” fordítottál, minden forint, amit ide invesztáltál, sz@rt semmit sem ér, ha nem valódi rendeltetése szerint használod.

Akkor már jobban jártál volna, ha kólát veszel rajta, netán mekis bérletet. Az legalább őszinte dolog és sose ígérte egyik sem, hogy egészséges és megfiatalodsz tőlük. Az önismereti út sarokkövei a felismerések: hogyan működsz. Ezek a megértések vál(hat)nak kétélű karddá: ha kifogáskeresésre használod, akkor lőttél felső sarkos, hálót púpozó öngólt. A tudatosulásból mindenképpen előre vivő, az életedet jobbá tevő változtatásokat kell transzformálnod, ellenkező esetben a mind mélyebb önismeret mind mélyebb kátyúba terel, ahol egyre szofisztikáltabb, színesebb és hihetőbb módokon vered át magadat, mire miért nem vagy alkalmas.

 

 

 

 

 

 

 

 

dönthetünk, melyik oldalra ülünk – fejlődés, vagy kifogások?

 Teljesen mindegy, mennyien használják a „miért nem”-ek alátámasztására az önátverési önismereti „tudásukat”, ne állj be a sorba. Az így önmagadról szerzett ismereteidet a „hogyan igen”-ek kidolgozására érdemes és méltó felhasználnod. Amikor egy-egy útlehetőséget lezársz, az nem azért történik, hogy kifogásod legyen nem tenni, ellenkezőleg: a megmaradó lehetőség(ek)re jóval élesebb fókuszt vagy képes vetíteni; felkönnyültél immár a kevesebb, de minőségi alternatívák ismeretében.

Emlékezz erre mindig, amikor akár családállításra mész, akár megnézed a képletedet vagy a kártya üzenetét. „Akarom tudni, miért nem sikerült eddig soha megnyalni a könyökömet, vagy nagyra nyitott szájjal hangosan kimondani a „P” betűt” – helyett „akarom tudni, miben/hogyan/miként tudok jól működni és közben örömöt, harmóniát, boldogságot megélni.” Hidd el, ennyire egyszerű. 

 

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest

Share This