„A nyugati országokat egyre inkább meghódítják a Keletről érkező tanítások. Én vagyok az utolsó, aki tagadná e tanítások, évezredes tanok értékét. Minden jelentős vallás és filozófia, amely Indiából, Tibetből, Kínából, Japánból érkezett, a szellemiség és a gondolkodás csúcsaiként vált elfogadottá. Az azonban kétlem, hogy az ilyen „jógák” – főleg úgy, ahogy azokat ma gyakorolják – hatásosak lennének a nyugati ember számára, még ha a tanítómesterek eredeti hinduk, tibetiek vagy japánok is lennének. Úgy látom, hogy a gyakorlók többsége külső, felszínes szemlélő marad. Hogyan is képzelhetik, hogy az ászanák (testtartások) és a mudrák (gesztusok), valamint a mantrák ismétlése megváltoztathatja őket?
Néhányan azt állítják, hogy Buddha a megfelelő testtartásokat alkalmazva meditált a fügefa alatt, amikor megvilágosodott. Lehet, de szeretném, ha először is azt vennénk figyelembe, hogy ki is volt valójában Buddha. Véleményem szerint ugyanis nem a testtartások, gesztusok tették őt Buddhává, hanem azok a kivételes tulajdonságok, amelyekkel rendelkezett – ezek pedig bármilyen testtartásban megnyilvánultak volna.
Azt sem állítom, hogy egyes pózok, mozdulatok, tartások ne járulnának hozzá ahhoz, hogy az embereket befogadóbbá tegyék bizonyos erőteljes és jótékony hatású áramlatok iránt, de nem ez a lényeg. Ha valakiben nincs meg a hajlam és a fogékonyság a spirituális élet iránt, akkor ezt az űrt semmilyen pozitúra nem fogja betölteni.
…
Nagyon nyugtalanítónak tartom, ahogyan a nyugati emberek rávetik magukat a keleti tanításokra. Illúzió lenne ugyanis azt hinni, hogy az ember felépítésének és az univerzummal való kapcsolatának, az élet egyes szigorú szabályainak, a felsőrendű szeretet és a testvériség eszményképének pontos ismerete nélkül néhány testtartás komolyabb spirituális eredmények eléréséhez vezet. Ez legalább akkora önámítás, mint az hinni, hogy keresztényként, ha minden egyes vasárnap misére megyünk és a templomban térdre ereszkedünk, szenteltvízzel keresztet vetünk magunkra és áldozunk, a Szentlélek el fog jönni hozzánk.
…
Mivel az összes vallás és filozófiai rendszer a fényről és tökéletességről beszél, igyekeznünk kell ezt az ideált megvalósítani. Bizony nagyon megdöbbenünk, amikor olyan embereket hallunk a régi Beavatottak nagyságáról és bölcsességéről beszélni, akik maguk kicsik, jelentéktelenek, gyengék és a normális életvitelre képtelenek. Hogyan lehet, hogy észre sem veszik, mennyire nevetségesek, és hogy ennek semmi köze a spiritualitáshoz?”
Omraam Mikhaël Aïvanhov: Milyen egy igazi szellemi mester?
Helikon Kiadó, 2016.
kép: www.fbu-usa.com
