A munkahét utolsó napján, pénteken este áll egzakt módon szemben a Rák asztrológiai jelében járó Hold és a Bak cikkelyében menetelő Nap. Nem szükségeltetik túlzott jóstehetség ahhoz, hogy bátran jelenthessem ki: a péntek délutánunk, esténk és a szombatra virradó éjszakánk egészen különlegesnek ígérkezik. Ahogyan az első mondatban utaltam már rá, „klasszikus” értelemben a telihold nem más, mint központi csillagunk, a Nap és égi kísérőnk, a Hold szembenállása. Ez most sincs másképpen, „csak” erős díszítést/fűszerezést/égi díszkíséretet kap az oppozíció. A zodiákus oldaláról vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az érzelmekből pattan ki a megoldás, lelkünkben találunk rá az erőre, ami támogatja a továbblépést. A múlt történéseinek szív szintjén történő megértése vezet ki a fényre és emeli ki a sárból szekerünk megragadott kerekét. Belső igényünk ébred a korábbi kuszaság pucolásához, a régi szennyes végleges tisztára mosásához, mert már méltatlan sz@ros göncökben szennyes ruhában járni utunkat. A Rák-Bak tengely esetén kiemelten fontos a múlt: Rák felöli végén a múlt kutatása, az eredet, a gyökereink és az onnan hozott érzelmi csomagok jelentősek, míg a Bak Nap a múlt tapasztalataiból alkot működőképes dolgokat, amikkel határozottan, a lehető legjobb teljesítményünkre törekedve haladunk – és emelkedünk – tovább.

Tekintsünk fel a csillagos égre, mert ott csodákat látunk! A telihold asztrozófiai megközelítésben igen érdekes történetet mesél. A Hold az Ikrek csillagzatának legfényesebb, alfa csillagánál néz farkasszemet a Nappal. Ez a csillag pedig nem más, mint Castor, az ikerpár halandó tagja. Az itt járó Hold rámutat a lelkünkben megbúvó múlandóságra: mindarra, amit érdemes átalakítanunk (emlékezzünk: a Hold a változás és átalakulás princípiuma is!), hogy az mind inkább örökkévaló és fényes legyen. Rossz szokások, félelmek, begyepesedettség, lehúzó berögződések és társaik játszanak ezen a pályán. Fontos megértenünk, hogy a polaritás nem rossz, sőt. Törekedjünk arra, hogy ezeket az erőket egymás szolgálatába állítsuk és emeljük magasabb szintre; képletesen szólva a fej vagy írás vitájából jussunk el a „pénzérme” teljességébe, amiben mindkettő benne van, de már nem a két oldal torzsalkodására irányul a fókusz. A telő Hold fénye világít rá, hol zajlik lelkünkben ilyen „versengés” és ez a fény mutatja meg, hogy lehet másképpen, méltó módon is működtetni erőinket.

Ez a lelki inspiráció egészül ki a Nyilas csillagképében lépdelő Nap magas tudásra, igazi, mély bölcsességre törekvő erőivel. Egészen egyszerűen képesek vagyunk nagyvonalúan, a korábbi leszegett fej és beszűkült valóság elengedésével öles lépteket tenni önmagunk legjobb útján. Olyan érzés, mint amikor rácsodálkozunk, hogy „jé, én ezt is meg tudom csinálni!” Az égi Egyenlítő csillagképeire tekintve rajzolódik ki, hogy a Hold az isteni egységre törekvő Egyszarvú, míg a Nap a szárnyaló Sas fényábrájában halad. Ezen nincs mit ragozni, a földhöz ragadottságot mikor engedhetnénk el eredményesebben, mint most? Az első bekezdésben említettem némi különlegességet. A Nap és a Hold szembenállása most nem vizsgálható kiragadva, égi környezetük többi résztvevőjének figyelembe vétele nélkül. A Nap itt már a nagy négyes együttállásban vesz részt (Szaturnusz-Plútó-Nap-Merkúr), így annak minden áldásos hatása értünk munkálkodik péntek este (is).

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest

Share This