2020. máj 12. 0

Mit hoz a retrográd Vénusz és miért pont ennyi ideig tart ez a mozgás?

A hét közepéhez érve elmondhatjuk: a kozmikus helyzet egyre fokozódik. A Vénusz retrográdba fordul, a Mars megérkezik a Halak cikkelyébe, majd a Jupiter is őszig tartó hátrálásba kezd. Kapkodjuk a fejünket, de olyan szuper módon, mint kíváncsi lurkó az augusztus huszadikai tűzijátékon. Kezdjük a Vénusszal, a többieket pedig a következő napokon vesszük górcső alá! A szerelem planétája az Ikrek jelének harmadik harmadából indul vissza a szelet elejéig, ahol június utolsó napjaiban fog direktbe fordulni. A megismerés, a kettősségen túl és a fölött kiterjedő egység, azaz a polaritás megértéséből fakadó harmóniához emel közelebb a retrográd Vénusz. Mivel tudunk visszatérő, diszharmóniát okozó dolgokat feloldani? A megértéssel; a másik szemszögébe helyezkedéssel. A hátráló Vénusz időszaka hozzásegít bennünket: új nézőpontokat kialakítani, felvenni a másik gondolkodó sapkáját, a korábbi ellenfeszülést szeretettel felcserélve megnyugodni és békére lelni. Talán gyermekmesébe illő, magasztos szavak ezek egy kutya kemény (?) világban, de ezt a paradigmát is lágyíthatja a tolató Vénusz.

Lusták és kényelmesek viszont készülhetnek némi kibillenésre. Ez az erőtér mindazt az alkotni valót, ami még „belénk sült,” ösztönzi a megszületésre. Nem csak művészetekre gondoljunk; úgy általában az alkotás minden szegletére. A korábbi halogatás, a „tudom, hogy csinálnom kéne, de fáj tőle a hajam” most érvényét veszti; ez a bolygóállás igen intenzíven ösztönöz (régóta) halogatott termékeny működések megvalósítására. Nyugi, nem kell fogakat csikorgatni, mert szerelemmel, lendületesen, a megkönnyebbülés érzésével vethetjük papírra, önthetjük anyagba, festhetjük meg, aminek itt az ideje. Ha nem lenne túlontúl profán a hasonlat, akkor egy napokig tartó sívó székrekedés utáni áradáshoz hasonlítanám a retrográd Vénusz ösztönözte alkotás-cunamit, de ne sz@rakodjunk ezzel, egyszerűen csak tegyük, amit tennünk kell, amit a lelkünk sugallt egy ideje.

Igen intenzív a kapcsolatrendező mintázat is az elkövetkező másfél hónapban. Szépen és finoman, mégis határozottan tudjuk kimondani a másiknak, ami érlelődött. Vegyük észre, hogy nem saját igazságunkat akarjuk vér, veríték és könnyek árán érvényesíteni, hanem finoman a másikra hangolódunk, képessé válunk az ő számára jól befogadható módon közeledni és feloldani a gubancokat. Ha eddig csak az árnyoldalait láttuk, napvilágra bukkannak a szép és szeretetre méltó dolgai is; így az ítéletességünk hamar elfüstöl. Ja igen, egy emlékeztető: ahol a Vénusz jár, ott az öröm is. Ne tekintsünk a kapcsolatok harmonizálására úgy, mint amikor oviban a gonosz és meg nem értő óvónéni utasítására kellett hátunk mögött ujjat tördelve odamenni a nyakatlan Ödönkéhez és bocsánatot kérni erőszakkal kipréselt szavak által, nulla azonosulással. Most nem így játszunk. Gyümölcsöző kommunikáció segít a folyamatban, bátran támaszkodjunk rá.

Csillagképi értelemben az Orion (Nimród) harmadik legfényesebb, gamma csillagától, a harcos minőséget jelölő Bellatrixtól indul vissza a Vénusz. A június végi fordulat már a Bika fejénél, a Hyadok csillaghalmazban éri Afrodité bolygóját (a csillagképnek ő az olümposzi védnöke, így még hangsúlyosabb a kozmikus hatás). Mi tehát, amivel győzedelmeskedhetünk a bennünk élő lehúzó és harmóniától elválasztó minőségeink felett? A termékeny gondolkodás. Elképzelhető, hogy másképpen, új meglátások és ismeret tükrében érdemes végiggondolnunk mindazt, amivel összefüggésben a harmónia hiányát éljük meg. Az a legszebb az egészben, hogy ott belül, azaz bennünk van a megoldás és nem kell gurut várni a messzi keletről, hogy elhozza a tanítást. Aki látott már Matrjoska-babát, képes felidézni: a babák egymásban laknak, egyre kisebbé válva, ahogyan befelé haladunk. Valahol ott a legbelső, valós babácskánk, aki tálcán adja-kínálja saját, legjobb megoldásunkat és a hozzá kapcsolódó, teremtő gondolatszikrákat. Engedjük, hogy megmutathassa magát, hozzuk felszínre.

Somlósi Lajosról csak a legnagyobb tisztelet hangján nyilatkozhatom, végtelenül hálás vagyok a tőle tanultakért, a következő „hat hét hat” szikrája is tőle származik. Hat hét hat, de nem úgy, mint fociban a 4-4-2; édes magyar anyanyelvünkben kódolva az üzenet: hat hétig változtatva valamin – elmélyül szokássá. A „sima,” vagy „mezei” pszichológia ezzel szemben 21 napot tanít, ez – véleményem szerint – a félsikerhez elegendő: vagy összejön, vagy nem. Milyen érdekes, hogy a Vénusz hat hétig mozog retrográd irányba – felkínálja a végleges, elmélyülő és megmaradó változtatás lehetőségét. Dobjatok hátba egy kockakővel, ha túlhangsúlyozom jelen időszakunk és az egész 2020-as év kapcsán a változtatás fontosságát (én könnyen dobálózók, mert abszolút biztonságban érzem magam egy túlhangsúlyozhatatlan dolog kapcsán…), de a Kozmosz és a Vénusz – velem ellentétében – tévedhetetlen. Oka van, hogy pont ennyi időnk adatik a retrográd irányba haladó Vénusz erőit életünkbe integrálni és segítségével minőségi módon alakítani folyamatainkat, kapcsolatainkat, sorsunkat.

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!