2020. jan 19. 0

Mit hoz a Vízöntő Nap energiája?

Hétfőn érkezik meg a Vízöntő asztrológiai jelébe központi csillagunk, a Nap; ekkor veszi kezdetét a tél második harmada jégkorongosan szólva. A Vízöntő leghangsúlyosabb minősége a megtisztulás. Mély belső vágy ébred és testesül bennünk, hogy konkrét lépéseket tegyünk a bennünk élő és minket körülvevő világ torzulásainak, interferenciáink, mellébeszéléseinek lezárására. Cselekvő énünk égi szimbolizálója erősíti a késztetést, hogy kötelezzen a név és – végre! – tiszta vizet öntsünk a pohárba. Valahogy fárasztóvá válik a hazugsághoz, a nem egyértelmű és világos minőségekhez való asszisztencia; felettes énünk kopogtatja vállunkat, hogy nem ezt beszéltük meg, ideje korrigálni a korábbi félrecsúszást. A most kezdődő hónap egyik markáns vágya a külső-belső megtisztulás, így helye lehet a kimondás mellett a test tisztításának is, hiszen testünk – ideális esetben – templomi funkciókat lát el lelkünk vonatkozásában; egy templomot pedig illik időről időre alaposan kitakarítani. Mindenkinek habitusa szerinti a tisztítás mikéntje, de alibizni nem ér, pontosabban nem érdemes, hiszen most is csak magunkat csapnánk be, ha eggyel több pohár víz megivásával le akarnánk tudni fizikai testünk pucolását.

Fontos tudatosítanunk, hogy ez a fajta vízöntői tisztító minőség nem azonos az udvar pedáns rendben tartásával, amikor a szekrények kidőlésre váró csontvázaktól roskadoznak. Nem az a cél, hogy felcsavarozhassuk spirituális építményünk falára a „Tisza udvar, rendes ház” zománcozott tábláját. A tisztítás és felszabadítás, mint a Vízöntő cikkelyét a Szaturnusszal társulva uraló Uránusz kulcsminősége, egyben a lényeghez elvezető „eszköz,” ez a lényegiség pedig nem más, mint a szabadság. Nem vagyok híve a „csak-akkor” korlátozó, egymásból következő fordulatának, de csak akkor tudunk igazán szabadok lenni, ha már megteremtettük a tisztaságot. E nélkül nem működik valódi pompájában a másik; a szabadság illúziójánál pedig kevés veszélyesebb van, mert ez egy lufi. Abban a pillanatban, hogy támaszkodni szeretnénk rá, mikor szükségünk lenne megtartó erejére, óriási durranással pukkan ki, hogy pofára eshessünk. Ezért nem érdemes a tisztító folyamatokon spórolni, mert túlontúl nagy árat fizetünk érte már középtávon is. Lapozzuk vissza a történelemkönyvet, hogy feleleveníthessük a pirruszi győzelem definícióját, mert a tisztítás ellazsálása bizony ide vezet el. Megfordítva ez eredőket pedig végtelenül egyszerű, könnyen átlátható képletet kapunk: dolgozzunk állhatatosan a bennünk élő és minket körülvevő minőségek pucolásán, még akkor is, ha az azonnali jutalmazás elmarad. Tudjuk, hogy a cél akkor is nemes és megérdemli a befektetett energiákat, hogy valódi, elvehetetlen szabadságba érkezhessünk meg, ami már egy jóval magasabb és magasztosabb minőség.

Szólj hozzá(nk)!