„Tudományosan nem igazolt, ezért a. elvetendő b. tiltandó c. üldözendő!” – milyen gyakran olvasunk és hallunk ilyen jellegű mondatokat mostanság. Bevallom, legott komédiának tekintve szórakozni szoktam az ilyes jellegű, „ismeretterjesztő” cikkeken, bár rezgett a léc. Többször is.

Az egyik komolyabb rezonancia a tojásról szólt. Ebben a karcolatban azt igyekezett sulykolni a tollnok, hogy a fogyasztók milyen nagy marhák, mert keresik a szabad tartásos tikmonyt, ami nem jó. Nem jó, mert drágább a termelőnek és különben is, a mai tyúkok amúgy imádnak ketrecben élni, vidámak, kiegyensúlyozottak. Az írásműben szerepelt az is, hogy az alapját képező kutatást a Tojásszövetség rendelte meg, a fentebb írt „káros” fogyasztási szokások hátterében álló torz gondolatok eloszlatására. Nyilván rendelésre készült munka a megrendelő szándékát tükrözi: ha zöldre akarom festetni a falamat és a mester pirosra mázolja, akkor kirúgom és nem fizetem ki, így a „kutatás” is „meglepő” eredménnyel zárult.

A másik ilyen „alkotás” az anyatej és a tápszer összevetését vette górcső alá, tudományosan levezetve, hogy ugyan tök jó a szoptatás, de a gyermek ötéves korára mindennemű, innen eredeztethető előny semmivé foszlik. Ha megengeded, ezt nem kommentálom mélyebben. Direkt nem linkelem be a két hivatkozott dolgozatot, gugli segít rájuk akadni, annak, aki kíváncsi; valójában nem is ez a lényeg a mai körüljárandó szempontjából.

Gondolkodtál-e azon, hogy mennyit ér a „tudományosan megalapozott” kifejezés? A – vélhetően brit – tudósok kimutatták, hogy szerelem, mint érzelem nem létezik, csupán agyunk egy kicsi szegletében termelődik egy vegyület és az „hülyít meg” bennünket. Valóban így lenne?

Minden költő, művész – bárki, aki valaha szerelmes volt, egy hosszan leírható szénlánc áldozatává vált? Biztos, hogy mindent meg kell érteni az agyunkkal? Somlósi Lajostól ered a gondolat, hogy az agyunk „csak” végrehajtó szerv, a döntést az úgynevezett zsigeri agy hozza, ott benn, valahol a napfonat mögött. Ha ezzel nem tudsz azonosulni, nyugodtan helyettesítsd be a szívvel. Az itt meghozott helyes döntéseket valósítja meg az elme. A bajok akkor kezdődnek, amikor a döntés jogkörét – kontroll nélkül – átadjuk az agynak. Hányszor hozol olyan döntést, ami ésszerű ugyan, de rossz érzéseid vannak? Ugyehogy? Az igazán jó döntés nemcsak ésszerű, de – főleg és elsősorban – szívszerű, hogy nyelvújítsunk kicsit.

Biztosan csak az a jó, amire a tudomány az „áldását” adta? Emlékezzünk, a tudomány – jelen pillanatban – nem hisz például a lélekben. Hiába lélektan a pszichológia tükörfordítása, lélek még sincs. Szerintük. Nem azt mondom, hogy ne higgy a tudósoknak, de emlékezz a kérdőjel mindenek felettiségére.

Attól, hogy valamit egy bizonyos szempontrendszer szerint vizsgálva mérésekkel támasztanak alá, még nem feltétlenül igaz. A fentebb hivatkozott tojásügyi ámokfutást célzatosan rendelték; miért gondolod, hogy csak ott, abban az egy esetben történt ez így? Merj hinni a szívednek, a lelkednek; annak a nagyszerű, isteni örökkévaló fényességnek, ami benned is, minden emberben ott van.

Nem kell kiszolgáltatva élned brit tudósok által összeböffentett eredményeknek, ha arra nem rezeg a lelked. Tudd, hogy bármilyen „tény” csak akkor ér valamit, ha az segít és szolgál téged. Merj kételkedni és véleményt alkotni; őrizd meg emberi mivoltodat ebből az aspektusból is!

kép: pixabay.com

a lényeg jellemzően nem mérhető és a tudomány ledobja tőle az ékszíjat (lásd szerelem)