A Skorpió zodiákusában járó Nap most éri el a Mérleg csillagzatát. Mondhatnánk úgy is: elérkezett a Mérlegelés ideje. Régen Mértéknek is nevezték, utalva az itteni megmérettetésre – ebben a csillagzatban dől el, hogy könnyűnek találtatunk-e. A mérce persze nem a vagyon nagyságán, a társadalmi elismertségen, vagy a kapott lájkok tömegén múlik, sőt. A Mérleg csillagképe a felsőbb, egyenesen isteni ítélet mértéke. Ez az örök eszköz, amihez viszonyíttatunk és itt derül ki, hogy mennyit is érünk valójában. De hogyan is történik mindez? Szó szerinti idézet következik, az ide vonatkozó bekezdést egy az egyben átemelem Paksi Zoltán örökbecsű munkájából, az eget szemlélők számára alapművi jelentőségű Égi utak csillagüzenetei című könyvéből:

„Az egyiptomi elbeszélések szerint a halott lelkét az alvilág hetedik (!) csarnokába vitték Ozirisz színe elé. A sakálfejű Anúbisz (az égbolt túloldalán látható Nagy Kutya csillagkép és fő csillagának, a Siriusnak a megtestesítője) tartotta a mérleget, melynek bal serpenyőjébe került a lélek, jobb serpenyőjébe pedig Maat (Igazság) istennő jele, a strucctoll. Thot, az istenek írnoka jegyezte fel a halott dolgait. Egyensúlyban a lélek az istentanács tagja lett, s a magas lelkekkel az égben egyesült. (Maat, Ré napisten leánya, vagyis az igazság és fényesség elválaszthatatlanságát mutatják!) Amennyiben felbillent ez egyensúly, akkor a halottfaló kutya (Lupus), a Farkas isten tépte szét a halottat. Ez a Farkas volt a kapuk megnyitója is (Halottak Könyve).”

Meglehetősen szabatos leírása a magasabb minőségek általi megmérettetésnek. Ja igen, hogy ez réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban sok ezer éve, Egyiptomban volt?  Igen, ez igaz, de máig ható az igazságtartalma; a díszítés változhatott, a lényeg állandó. Lehet, hogy jelen korunkban nehézkes felvenni ezt a fonalat, de attól még nem tűnt el. Az is megeshet, hogy a mai, „felvilágosodott” kor csillogó eszközei és eszméi mögé bújva próbáljuk megélni, hogy ha nem látott senki, akkor nem buktam le – de ez nem működik. Ha úgy látjuk, másnál igen, az csak egy parányi villanás egy igen hosszú időegyenesen, ahol hosszú távon minden kiegyenlítődik. A most induló bő két hétben bőven adatik időnk (és ha akarjuk, lehetőségünk is), hogy mindezt végiggondoljuk. Mi az életünkben, tetteinkben, amiben nincs ott a Fény és az Igazság? Mit kell ahhoz tennünk, hogy megváltoztassuk a képletet; így kerülve egyre közelebb a valódi értékekhez? Emlékezzünk: a Nap cselekvő énünk égi megjelenítője. Az elhatározást konkrét lépések, az anyag világában testet öltő tettek követik.

 

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest

Share This