2019. nov 14. 0

Mit tanultam asztrozófusként elkövetett legnagyobb hibámból?

Pár hete elkövettem asztrozófusi pályafutásom legnagyobb bakiját. A hiba következménye a képlet újrarajzolása és az elemzés átütemezése volt. Erre szoktam azt mondani, hogy nem fér bele. Olyan banális hibát követtem el, amit palántaként elnézhetünk, amikor az ember még ismerkedik az ég világával, de most (már) nem. Nyilván a bocsánatkérésen túl bőven kaptam gondolkodni valókat, mert ez az eset – ezt akkor is tudtam – egy orrom alá tartott tükör. Első olvasatra megértettem, hogy többször kell egy képlet rajzolását ellenőrizni. Igen, így van: nagyképű voltam, a számolás tökéletesen sikerült és el nem tudtam képzelni, hogy hibát vétek rajzolás közben. A kézműves módszer egyik csodája a rajzolás, amikor órák alatt ölt testet az üres papírlapon egy ember sorstérképe. Magasztos és felemelő folyamat, ebbe pedig nem illik belerondítani, mint tettem én. Következő megértési pont a szentség tisztelete volt, amit magas fokú koncentrációval valósíthat meg az ember gyereke. Nincs az a helyzet, amikor rajzolás közben a gondolatok elkalandozhatnak, akkor csak ott lehetek, ezer százalékkal.

Harmadikos gimnazista koromban szereztem meg a jogosítványomat személy- és teherautóra. Akkor adta útravalónak az általam kevéssé kedvelt oktató, hogy most minden rendben, a gondok akkor kezdődnek, mikor elhiszem, hogy tudok vezetni és úgy is közlekedek. Olyankor lehet sikeresen és eredményesen autót törni. Ezt a fázist elkerültem, több mint két évtizede vezetek anélkül, hogy betétlapot kellett volna adnom valaha is (kopp-kopp-kopp, gyorsan fafelületet kerestem). Pont ez az intelem jutott eszembe az asztrozófiára vetítve. Amikor az ember egy szent folyamat részese, nincs üresjárat, nem lehet kihagyni. Kell, hogy legyen olyan mértékű koncentráció, ami nem engedi meg a hibázást, hiszen az égen nincs baki; így az eget fürkésző ember sem tehet ilyesmit az egyenletbe. Profán foglalkozások esetében létezhet hibaszázalék és javítható defektusok, de asztrozófusi köntösben ott a felelősség, mint a kozmikus hatások megismertetőjének elengedhetetlen kelléke. Ez az eset mélyen elgondolkodtatott. Nyilván nincs marketingértéke, hogy ezt leírtam, legfeljebb negatívban, de az igazság része, hozzá tartozik és nem lennék hiteles, nem tarthatnám magam annak, ha elhallgattam volna. Nektek volt ilyen jellegű és horderejű tévedésetek? Leírjátok kommentben?

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!