Hétfőn kora este áll egymással egzakt módon szemben a Szűz asztrológiai jelében járó Hold és a Halak cikkelyében lubickoló Nap, azaz itt a telihold, Isten hozta! De miről is szól a mostani fényes oppozíció? Röviden: a lélek rendjéből fakadó tettekről. Ez a távirati stílusnál is tömörebb megfogalmazás azonnali kibontásért kiált, lássunk is neki! A Szűzben telő Hold rendszerben helyezi el az érzelmeket: itt éljük meg, mi mihez kötődik, a szálak gubancai kibomlanak; meglátjuk, melyik kihez tartozik, melyek térnek vissza önmagukba és melyek szakadtak el. Talán furán hangzik, de jobban megértjük az érzéseinket, kiemelkedünk az ösztönlény „érzem és kész” mintázatából. Megértjük azt is, miért bizonyos érzelmek kísérnek bennünket – hol vetettük a magokat, melyek eredményképpen kinőttek a jelen lelki hullámai, legyenek bár jók vagy nem kívánatosak. Csillagképi értelemben az Oroszlán második legfényesebb csillagával, a Denebolával áll ekkor együtt a Hold. Ez a nemzés, a teremtés ereje, így jó tudnunk, hogy az érzelmekből tettek fakadnak, de a lehető legmagasabb szinten – hiszen az Oroszlánhoz kapcsolódó szeretet vezérli.
A Nap a Halak jelében a mélységekbe irányítja a figyelmet; a belső folyamatainkban való megmerítkezés által tisztulunk le. Fontos az összegzés, az elcsendesedés; itt teszünk pontot sok-sok folyamat végére, így adva teret és lehetőséget magasabb szintű, méltó új minőségeket elkezdéséhez. Központi csillagunk a Holddal való farkasszemezés idején a Vízöntő jövőt tisztító vizében fürdőzik, de már a Halak kettősének visszaúszó halacskáját is éppen elérte. Jó tudnunk, hogy most konkrétan a jövőnkért, mégpedig a boldog és tiszta jövőnkért teszünk. Akkor is, amikor ez a „tevés” éppen a nemtevésben, az önmagunkkal való együtt levésben és a felszínen láthatóan passzivitásban, fotelban üldögélésben valósul meg. Ne akarjunk mindig tüsténkedni. A Halak üzenete pedig rámutat: lássuk és értsük meg, miért térünk vissza újra és újra ugyanolyan mintázatokba. Értsük meg, mi benne a tanítás és tudatosítsuk, hogy ezek nem kényszerhurkok: szabadságunkban áll dönteni, hogy kiemelkedünk (például) egy-egy konfliktusból, vagy vállalva a vele járókat – visszatérünk tanulni. Itt a vállalás és fölvállalás a kulcs, mert ezzel kiütjük a tehetetlenséget, a belesodródás erőtlen tévképzetét.
Jó tudnunk, hogy mosolygós és érzelmes telihold vár és köszönt ránk. Nem mondom, hogy nem csurranhat ki egy-egy könnycsepp, de egyrészt a könny megkönnyebbít (azonos a szógyök!), másrészt, ahogy Gandalf mondta: nem minden könny keserű. Az viszont biztos, hogy az intenzív érzelmek nyomán a jövőnkért lépünk és teszünk, ami szebb és méltó lesz.
kép: www.pinterest.com
