A szenteste az szenteste. Potyoghat békaeső, buzdíthat szembetüsszentő párbajra Müller Cecília és akár a hó is eshet – ez a nap, ez az este nem csak a nevében szent. Szentségét mi adtuk neki, hiszen 24-én már napokkal járunk a tél beköszönte és a Megváltó születése után, innen nézvést „elcsúszott” a dolog. Sebaj. Azáltal, hogy kultúránk és a benne élő emberek tömkelege felruházza egyfajta ünnepélyességgel, azzá is avanzsált. Hogyan aposztrofáljuk a Karácsonyt? Zárójel: tudom, a magyar helyesírás hatályos szabályai szerint kisbetűvel kéne kezdenem ezt a szót és nem az Edward király, angol király által felköttetni vágyott lord-major a főpolgármester iránti tisztelgésből teszem másként. Gyermekkoromban rakódott rám a Karácsony és a Húsvét szocializációs nagybetűje; két emblematikus ünnep formájában, ami megmutatta, hogyan is kéne élni a mókuskerekes nemszeretem munkából kiszakadva-kiszabadulva. A Karácsony a szeretet ünnepe. Erre mondta Paksi Zoltán végtelen bölcsességgel, hogy a valódi szeretet-ünnepet augusztus 20-án üljük, mikor központi csillagunk, a Nap a Regulussal, az Oroszlán szívével áll együtt. Most születés-ünnep köszönt ránk, bár idén a szeretet is játszik. Játszik, mert a Vénusz – bár távolodóban – de szenteste még együtt áll a Skorpió szívével, a vörös színben ragyogó-fénylő Antares csillaggal. Tudjátok, emlékeztek: ő a jolly-joker, a mindent vivő, az überalles és nonplusultra a kozmikus kártyapakliban. De mit jelent a szentesétre vetítve egy Vénusz-Antares találkozó? Egyrészt megélheted, milyen a valódi, vegytiszta szeretet áramoltatása – és ez ad neked örömet. Engedd meg, hogy ezt kicsit bővebben kifejtsem!
Az ajándékot ne azért add, hogy elvidd a pálmát: te voltál a legmélyebben zsebébe nyúló sztár és nem sz@rrágóskodtál fukarkodtál a játékbolt legeslegdrágább távirányítós autóját, babáját, mászókáját, a műszaki webáruház fogvásatóan túlárazott tabletjét stb. megvenni. Nem a mecénási nagyságod fitogtatásáról kell, hogy szóljon a szenteste, mert az öngól. Lehet, sokat költöttél. Már megtörtént, ez van, nem akarlak címkézni. Benned dől el minden, milyen szívvel és attitűddel ajándékozol. Bármire is költötted pénzed, az örömet add át, hogy a megajándékozott, legyen kicsi vagy nagy, átélje az élményt, a repeső szívűség csodáját. Amikor képessé válsz hátra lépni egód csőlátásából, azonnal perspektívák tárulnak eléd-köréd; mély, belső, máshonnan – azaz kívülről -, nem megszerezhető harmónia és jóérzés-egyveleg ölel körül. Szemlélődő, az öröm adásáért alázattal tevő emberként tudod a legtöbbet kihozni a Vénusz-Antares pacsiból.
Tudd azért, hogy a „háttérben” fajsúlyos erők munkálkodnak; a Jupiter és Szaturnusz a Vízöntő asztrológiai jelébe éppen csak megérkezve még mindig együtt áll. Szintén távolodóban, bár lassú mozgású bolygókról beszélve ez meglehetősen komótosan történik. Ebből következik, hogy a két bölcsességbolygó nem csak szenteste, hanem egész Karácsonykor és még a naptári év végéig egzakt módon áll együtt, azaz – jelzőjükhöz méltóan – bölcsülést és magasabb tudást ébresztenek. Olyat, ami segít tisztává és szabaddá válni, így az ünnepek alatt legyen időd befelé figyelni és a kiáradást a sűrítéssel elegyítve magas szinten együtt rezegni velük (is).
képek: wall.alphacoders.com
