A hétvégén lejön a Tejútról a Nap, ami nem azt jelenti, hogy most már tiszta és többé semmi Milky Way-mámor, csupán annyit tesz, hogy kecses léptekkel elhagyja az Istenek Útját. Akkor most itt maradunk földi halandók a saját kis „sötétségünkben”, isteni lámpás nélkül? – merülhet fel a kérdés. Szó sincs róla. A Tejútról lelépő Nap magával hozza mindazt a bölcsességet, mindazt az ember világán túli és a fölötti töltetet, ami itt és most segítséget nyújthat számunkra. Központi csillagunk egyben cselekvő énünk égi szimbolizálója is, így tekintsünk erre az égi helyzetre úgy, hogy már bennünk ragyog az a bizonyos fény, már mi magunk hordozzuk a világosságot. Ez a fény azonban belül van, saját döntésünk, hogy mennyit engedünk belőle ragyogni: pont olyan, mint a tehetség: valamihez mindenkinek adatott, ám kell hozzá szorgalom, hogy kiaknázzuk és felépítsünk belőle valamit.
A Tejút az isteni minőségeken túl a velük való kapcsolódást, a magasabb világok megszólítását is szimbolizálja. Ez a felfelé való „nyitás” a meghallgatás biztos tudásával átitatva úgyszintén már bennünk van. Ez egy általános program, mindannyiunkban fut, de újra hangsúlyozandó, hogy a szabad akaratot nem írja, nem írhatja felül. Dönthetünk a fröcsögés és a kannás bor mellett is, Tejút ide vagy oda. De mégis érdemes felfelé emelni a tekintetünket, azt nézni, ami szárnyal és nem azt, ami mászik a bölcs szavait kölcsönözve.
Ha pedig szókölcsönzés, nem mehetünk el a népszerű sláger mellett sem, melynek címe itt és most üzenetértékű: „nézz az ég felé”. A Tejútról lejövő Nap megengedi és támogatja, hogy mikrovilágunk agyalásából kiszabadulva magasabb eredetű és minőségű megoldásokat kapjunk és alkalmazzunk életünkben. Azért érkeznek ezek a sugallatok, hogy bátran használjuk őket: nem ellopjuk, hanem megkapjuk őket, ezért való és támogatott, hogy segítségükkel jussunk ötről a hatra.
kép: www.pinterest.com
