2014. Sze 04. 0

Ne szégyelld a testedet!

A muszájjal nem vagyunk nagy barátok, nem szeretem a muszáj-dolgokat. Most mégis előkerült az a téma, amiről muszáj írnom, mert olyan gyakran találkozom vele, ami masszőrként nem csoda: az emberi test. Olyan sokan nem szeretitek a testeteket, szégyellitek, olyan sokatoktól hallom, hogy „túl kövér vagyok, túl ilyen a bőröm, túl olyan, szégyellem az úszógumimat, szégyellem a ráncaimat, stb.” Jó hosszan sorolhatnám, miképpen sétál bele a csapdába az önszégyellő egyén. Jó alaposan bevési, kimondja és így is gondolja, hogy ő nem szép, nem tökéletes és szégyellnivaló. A bevésődés mélysége egyenes arányban áll a megnézett reklámblokkokkal. Persze kifelé nagyon kevesen dramatizálják a dolgot, egy szégyenlős kis mosoly jár mellé, vagy egyenesen humorforrás is (te sok embert látsz, de ilyen hurkát nem minden nap, mi?), de a méreg már elültetődött: az önszeretet hiánya.140904test

Ez a lényeg, és a korábban említett reklámok is azt az életérzést (soha, de soha nem terméket) akarják eladni, hogy már csak ezt vagy azt vedd meg és ugyanolyan felhőtlenül boldog és elismert leszel, mint a mi színészeink, ja és az elismerésen túl szeretni is fognak. Hoppá. Pont amiből olyan kevés van. De ha utálod magad, vagy csak éppen nem szereted és ennek még hangot is adsz, ugyan kitől várod el, hogy szeressen? A te tested úgy tökéletes, ahogy van, akkor is, ha a BMI ideális tartományába nem férsz be és el tudnál magadon három számmal kisebb nadrágot is képzelni. Nálam sokkal okosabb tanítók mondják, hogy nem véletlenül olyan testet kaptunk erre az inkarnációnkra, amilyenben élünk éppen. Nem kell persze ezután mindent erre fogni, mert a természet kíméletes lehetőségeivel alakíthatjuk is némiképpen (diéta, mozgás, fürdők, stb.), de a lényeg a természetesség. Soha senki agyonplasztikázott embert nem láttam, aki igazán boldog lett volna.

Messzebbre vezet, de a test a lélek temploma és ha a lelked templomát szégyelled, utálod és kerülöd a tükröt, mint kanári a macskaotthont, akkor az életed alapjainál akad rendbe tenni való.

Ha nehéz, haladj lépésről lépésre! Először fogadd el, hogy itt és most ebben a testben élsz. Elemezheted is, miképpen jutottál ide; ha mondjuk túlsúlyt cipelsz, valamikori krémesek felrémlése segíthet abban, hogy megértsd: ez is egy döntés volt. Ha már elfogadtad magad, kvázi megbékéltél a testeddel, a következő kicsi lépés, hogy keresd meg, mi szeretnivaló van rajta! Figyeld meg, egyre többet fogsz találni és lekerülhet a pokróc a tükörről is. Ha lassan megy, hát lassan megy, nem a sietésről szól a folyamat. Ha kitartasz, előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor szeretni fogod a testedet – bármilyen is legyen –, szeretni fogod Önmagadat és ez az egész lényege: innentől tudsz másokat is igazából szeretni és a boldogság felismerése, annak mélységei is megnyílnak előtted.

Ha pedig masszázsra jössz, tudd: nem az én dolgom, hogy megítéljelek, vagy elítéljelek. Masszírozás közben te vagy a legtökéletesebb létező a földön számomra, senki és semmi másnak nem vagyok jelen, csak neked és én pont abban igyekszem segíteni, hogy a lelked fényesedjen azáltal, hogy az ő temploma kap egy karbantartást.

Ezért kérlek, vedd elő a virtuális vastag piros filcedet és a „szégyellem a testemet” dogma első szavát húzd át és nagy betűkkel írd fölé: „SZERETEM!”

fotó: mindbodygreen.com

Szólj hozzá(nk)!