Csütörtökön megkezdődik a csillagászati ősz utolsó hónapja, ekkor lép a Nyilas asztrológiai jelébe a Nap. Most már – különösen az órák visszaállítás óta – markánsan érezni az egyre korábban leszálló esték és a rövidülő nappalok hatását. Reagálhatunk sóhajtozva, hogy „ej, de rossz is az évnek ez a szaka”, meg odafigyelhetünk a kozmikus üzenetre: a látható Fény azért csökken (odakint), hogy több időt, mégpedig valódi, minőségi időt töltsünk magunkkal (odabent). A figyelem befelé irányulása ezt a bizonyos belső fényt erősíti. Az ember kozmikus lényként nem arra teremtetett, hogy konstans módon működjön, az év 365 napján ugyanazt a teljesítményt nyújtsa. Ha és amennyiben a természettel harmóniában élünk, akkor egy ilyen időszakban képesnek kell lennünk figyelmet szentelni belső világunkra.
A Nyilasba megérkező Nap erősíti a tudásvágyunkat, ám itt tudás alatt kevéssé a padban ülve megszerezhető ismereteket értjük. A valódi, magasabb bölcsességekre nyílunk meg, amikben ott a Fény, ott az isteni szikra. Emlékezzünk és fessük fel arannyal eszmei kapunk boltíve fölé a Nyilast uraló Jupiter minőségét, azaz a szeretet bölcsességét. Itt értjük meg – és nem „csak” tudatunkkal -, hogy valódi tudás szeretet nélkül nincs; azaz minden igazi bölcselet árukapcsolás-jellegűen tartalmazza a magas rezgésű szeretetet.
