– Khmmm…
– Jó napot! Majdnem elszundítottam.
– Azt látom. Sőt, hallom is, már kissé hortyogott is. Üdvözöm amúgy.
– Nem szégyellem. Ez a hely árasztja magából a nyugalmat, a békét. Ahogy a múltkor említette. Ilyen melegben pedig nem nehéz elszenderedni.
– Ne vegye magára, nem akarom hibáztatni. Ha én érek előbb ide, lehet, maga talál rám félálomban. Vehetem ezt jó jelnek?
– Mármint mit?
– Hogy rövid idő alatt képes volt villámvizitet tenni az álmok országába.
– Az alvókám jó. Mindig is az volt.
– És hogy áll a zaklatottsággal? Mert múlt héten még erősen társbérlője volt.
– Tudja, gondolkodtam azon, amit mondott.
– Ennek örülök.
– Tényleg meg kell tudni a jég hátán is élni. Pontosabban arra jutottam: éppen, hogy nem kell megélni. Azt viszont tudni kell, hogy szükség esetén képesek vagyunk akár erre is.
– Biztató.
– És ahogy tovább gombolyítottam, rá kellett jönnöm: attól még messze vagyunk. Történtek, történnek persze olyan események, amiket nem köszöntök tapsviharral. De egy-két generációval előttünk talán még ennél is meredekebb volt. Szóval nem hagyom, nem engedem, hogy tartósan kibillentsen az, ami kívül van.
– Kalapokat a térdig emelni! Elismerésem. Egy egészséges öntudattal felvértezett, büszke férfi hangja szól a torkából.
– Törekszem rá, hogy az legyek.
– A tettek mutatják meg, hogy szinkronszínész vagy valóban ezt is éli. De tényleg azt látom, már kihomorodott.
– Igyekszem előre tekinteni. A magzatpózba merevedés tartósan még senkit nem húzott ki semmilyen slamasztikából.
– Úgy-úgy.
– De ezt magának is köszönhetem. Amióta találkozunk, mégpedig heti rendszerességgel, egyre több mindent tudok alaposabban, mélyebben átgondolni.
– Éppen ez a célunk. Ezért Hétrenézőzünk.
– Igen, nem ez az új. Csak tudja, rájöttem valamire. Összeállt a kép, ami túlmutat a heti etapokon. Mert tényleg jó tudni, hogy az előző héten mi történt és a következő mit hoz, de ennél nagyobb távlatokat is át lehet ám látni.
– Nocsak.
– Imádom az egyszavas tromfolásait. Szóval arra jutottam, ezek a beszélgetések kicsit olyanok, mintha egy klubba járnánk el. Megesik, semmi kardinális nem történik egy klubesten. Mégis: ahogyan a tagok belépnek, a klub hagyományait, a megtartó tradíciókat becsülve töltik idejüket, az már önmagában tartást ad. Amikor pedig szükség hozza, ennél jóval nagyobb energiák is mozgósíthatóak.
– Kitűnő. Csak azért teszem hozzá, hogy ne nevezhesse egyszavasnak: ez is a lényeg. A szokás. Pontosabban a szokás hatalma.
– Mire gondol?
– Nézzünk analógiákat. Például a mozgást. Ha magának szokása sportolni, vélhetően egészségesebb, mintha csak akkor menne el futni, biciklizni, edzeni, amikor éppen szükséges vagy muszáj. Kondiban tartja magát, ezzel harmonikusabban működik az immunrendszere; az egész szervezetére jellemző a jobb állapot, minden tekintetben.
– Erre gondoltam én is. Csak nem így fogalmaztam meg. De köszönöm önnek.
– Azért beszélgetünk, hogy formát adjunk a gondolatoknak, érzeteknek. Rátérhetünk az aktuális hétre?
– Igen, hogyne.
– Rák Vénusz. Olyan különös címet kapott, ami szépen és szemléletesen fejezi ki, miről is szól: az érzelmes teremtés égi égisze.
– Jól hangzik, erre már a hét elején felkaptam a fejem. Illetve nem csak a fejem, ezért is bólogattam nagyokat.
– Ügyesen hangolódott rá. Az Oroszlán Merkúr pedig klasszikus, tiszta vizet pohárba zúdító energia. Világosításban remekel.
– Mintha színház lenne.
– Úgy-úgy. A színfalak mögé is bepillanthat, erről is szól a rálátás. Rá, azaz fölülről. Így jut a szemlélődő tekintet a síkban emelkedő falak mögé. Ebből fakad a valódi megértés. Ha pedig Oroszlán, ne menjünk el az Oroszlán jelébe lépő Nap mellett sem.
– Nehéz is lenne, olyan jelentős.
– Ahogy mondja. Persze van egy érdekesség is ilyentájt. Mert a csillagképi környezet is kínál szépségeket, köszönhetően a Rák fényábrájának.
– Ó, igen.
– Figyelmet szenteltünk az alaptalan kevélységnek és egy szócsavarással az „isten nyugtasson” kifejezést is új tartalommal töltöttük meg. Emellett fontos volt újra leszögezni: nem az égi hatások szúrnak ki a földön élő emberrel.
– Ezt mondjuk valóban nem árt néha kimondani. Sajnos sokan éppen így vélekednek.
– De nem maguktól. Elültetik bennük az eszmei gyommagot, ami azután, ha kikel, elburjánzik. Ezért nyomatékosítottuk újra a lényeget.
– Végül pedig indul a turné. Vagyis inkább országjárás a könnyített változatból. Az a bizonyos könyv, amit látott nálam a múltkor, útra kel a szerzőjével és annak sárga tollával.
– Mi jelentősége a tollnak?
– Egyszerű szimbólum. Azért napsárga, mert így emlékeztet a rálátásra és a világosságra törekvés fontosságára.
– Értem. Tetszik. Mi is a címe?
– Stellala. A gyökértől a csillagos égig.
– Köszönöm. Most már el fogom olvasni.
– Csak ha úgy érzi, itt az ideje. Ajánlom, de nem tukmálom.
– Értem. Azt hiszem, elérkezett az idő.
– Most pedig vegyük sorra, miről szól a jövő hét. Oroszlán újhold, Mars-Merkúr quadrat, hátráló Jupiter és a Méhkashoz érő Nap. Meg pár gondolat az asztrozófus-lét hálás mivoltáról. A mozgásba lendülésről. Elfogadás és beletörődés eltéréseiről.
– Szinte minden héten azt mondom ilyenkor: izgalmas.
– Mert az is. Ha valami jó, nem szégyen az ismétlés, sőt.
– Igaz. Eddig bele sem gondoltam. És hol találkozzunk?
– Éppen erről akartam beszélni. Már kinőtte ezt a rejtélyesdit. Tessék, készültem, itt ez a boríték.
– Mi lapul benne?
– A jövő vasárnapra szóló instrukciók.
– Nem csak egy helyszín?
– Persze, hogy nem. A lényeg a tanulás és a fejlődés.
– Kíváncsi vagyok.
– Tudja, valahol mindenkinek, időről időre átnyújtanak egy ilyen kis borítékot. Még akkor is, ha nem ilyen szép, fehér papírból ragasztották.
– Csakugyan?
– Feltétlenül. De legtöbben sajnos odateszik a polcra, a hűtő tetejére, azután szépen elkallódik. Mikor pedig újra kézbe kerül, már éppen annyit ér, mint ki nem váltott teltitalálatos szelvény két és fél évvel ezelőttről.
– Értem. Ütős párhuzam. Észben fogom tartani.
– Jól teszi. Akkor várom a jövő héten. Viszlát!
– Köszönöm a mait. Is. Viszontlátásra.
kép: pixabay.com
nyugalom lent és fent
