Különösen aktuális most a téma: mi is a valóság? Járjuk körbe egy kicsit ezt a témát, mert alapvető fogalmi zavarok mutatkoznak tömkelegével. Vegyünk egy közérthető és szemléletes példát a mesék világából vagy a háziállatokéból, tetszés szerint. Az egyenlet a következő: a nyúl megeszi a répát. Ez olyan tény, amivel mind a nyúl, mind a répa, mind az ember tisztában van. Mi ehhez képest az egyes résztvevők valósága? Ha nyúl vagyok, egy ízletes, finom, rostokban és tápanyagban dúskáló, kedves élelemként, kvázi csemegeként tekintek a répára, hálát adva a nyulak istenének minden alkalommal, mikor lapátfogaim beléharaphatnak. Nyusziként felnőve az anyatejjel ittam be a répa hasznosságának és finomságának információját, elsődleges kalóriaforrásként tekintek rá.

Ellenben ha répaként láttam meg a napvilágot, akkor a nyúl maga a tapsifülű rettenet. Az az erő, az a hatalom, amely felelős apám, anyám, a nagyszülők, minden felmenőm kegyetlen haláláért. A nyúl az a kíméletlen ördög, akit valamilyen érthetetlen okból imádnak a gyerekek (a felnőttek is, de ők nem merik nyíltan bevallani) és nem maradhat ki bestseller-aspiráns mesekönyvből, rajzfilmből. Ő az ősellenség, az Ugrándozó Halál, aki gyorsan, hirtelen jön és könyörtelenül lecsap. Mivel répa vagyok, nem áll módomban sem elfutni előle, sem elbújni, védtelenül és kiszolgáltatottan várom, hogy mikor jön értem a húsvéti kaszás. Érzitek, mennyire esélytelen egy répa a nyúllal szemben; milyen egyoldalúnak látszik testtel a földben, zölddel a levegőben élve az élet; mikor a nyuszi maga a riogatások megtestesülése, mint békának a gólya?

Merjünk nyitni valóságérzékelésünkön. Merjünk időnként nyúl-, időnként répaszemszögből vizsgálni dolgokat. Elképesztően sok indulatot, haragot tudunk észrevétlenül elpárologtatni ezáltal. Az elején említett aktualitás a politika – mi más lenne… – és a választásokkal kapcsolatos elképesztően intenzív érzelmi hullámok. Répa és nyúl. A játék mindig ugyanaz, csak be kell helyettesíteni a dolgokat, ám a rendszer kapcsolatokban is működik. Az elviselhetetlen, galócapörköltre érett anyóst is könnyebb megérteni, ha virtuálisan felvesszük kicsit az ő szemüvegét. Nem neki lesz jobb tőle, mert fingja fogalma sincs belső szerepjátékunkról: a mi vállunkról gördül le a teher és áll ki belőle a görcs. Ha 90 fokos szögből, oldalról nézem a világ legszebb festményét, vagy egy vászoncsíkot, vagy egy keretet látok, semmi mást. Mitől érteném a tömegek elragadtatását? Nézőpontot, szemléletet kell váltanom, hogy megérthessem mindezt.

A Szaturnusz ezt a folyamatot is támogatja. A gyűrűs bolygó energiái alacsony szinten működtetve akadályokká, gátakká válhatnak – bennünk, belül. Kitűnő lehetőség magas(abb) szintre emelni létezésünk szaturnális vonulatát azáltal, hogy elengedjük a begyepesedettséget. Az igazi értékek megtartásával tekintsünk répára és nyúlra, mielőtt akár a tapsival, akár a zöldséggel azonosulnánk lelkileg. Ennek ugyanis az a veszélye, hogy önnön emberi minőségünkből érzelmi répává vagy nyúllá alacsonyodunk és mind a növényi, mind az állati létforma alacsonyabb szintű az emberinél.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest

Share This